Sziasztok 2011-ben!
Állítólag a kismamákkal csak a szarásról és a szoptatásról lehet beszélgetni, persze ez nem igaz, mégis most fel kell hoznom az előbbi témát. Tekla átlagos napi kakimennyisége 3-4, a szomszéd kislányé, aki annyi idős mint Tekla heti 1. Kis fejszámolás után Tekla napi 3-mal számolva heti 21 ürítése a másik 1 ellenében, havi szinten a 84 a 4-gyel szemben. Micsoda pelenkapazarlás, amihez hozzájön még az is, hogy átlagban minden második alkalommal teljes ruhacserét hajtok végre, mert csak kifolyik a legmenőbb micimackós pelusból is. Ha meg nem összeszarta, akkor szétpisilte magát vagy lehányta. A gyereket 3-szor csak a legszolidabb nap öltöztetem át, és még el sem kezdtük a hozzátáplálást. A popsija viszont hála a kaki utáni alvázmosásnak gyönyörű, szívesen elcserélném vele az arcbőrömet, olyan jó állapotban van.
Ma olvastam, hogy a gyereket úgy kell nevelni mint a kutyát, mert a fegyelemtől lesznek boldogok... jók ezek a modern tanok... Mondjuk máshol pedig azt írják a férjet kell így nevelni, egy másik cikk pedig arról sajnálkozik, hogy eltűntek az igazi férfiak, de lehet hogy még itt vannak csak át lettek nevelve kutyává... Mindegy én egyikben sem hiszek.
Tekláról szentestén lekerült a terpeszbetét, amit 10 kemény héten át széttartotta egymástól a lábait, ezért nem fordult semerre a gyerek, mert kényelmetlen volt máshogy lenni, mint háton. Majd 2 napra rá oldalra fordult és újabb két nap után már hasra tette magát, majd újabb két nap után az Anyja, vagyis én észrevettem, hogy az egyik lába rövidebb, mint a másik. A gyerekorvostól kisajtoltam újabb beutalót az ortopédiára, hogy a csípődoktornéni megnézze még egyszer a gyereket. Aki mondott valami teóriát, hogy miért van így, állítólag kinövi mikor mozogni kezd, mert a csípője már rendben van és megmutatták hogy kell állítani, hogy egyformának látszanak a lábai, így megnyugodtam és a terpeszbetétet már végleg eldugtam, hogy majd kölcsönadhassam nektek, ha szükség lesz rá. :)
Mostanában annyira megindult Tekla fejlődése, már ezerrel kommunikál, hadonászik, használja a hangját. Van például egy kisoroszlános sikoltozása is, tündéri. Már mindenhova fordulgat, nézelődik, szereti ha mesélek neki, mikor kinézünk az utcára és a járókelőkről rögtönözök neki mini 5 perceseket. Ezzel egyidőben az elalvási periódusa jelentősen megnyúlt és fél órán át is szenvedek vele, míg elalszik, mert én nem szeretem sírni hagyni a gyereket, így kiveszem, megnyugtatom és visszateszem.
Most hogy felszabadultam a tanulás alól blogokat olvasok kismamákról, akik 3 gyerek mellett olyan kézműves dolgokat készítenek, hogy besz@rás, ettől nekem is rajzolni, festeni és kézimunkázni támadt kedvem, a tornát még mindig hanyagolom, különféle kifogásokat találva: pl: nem lesz olyan finom az anyatej, mert a mozgás miatt felszabadult méreganyagok ott landolnak. De még 1,5 hónap és ez már nem fog élni, mert akkor már a hozzátáplálás kezdődik és engedélyezett a torna. Így a nyárra fürdőruhaképessé kell gyúrnom magam, mintha bárkit is érdekelne milyen feszes a hasam a Duna parton Horányban...
Már mobilabb vagyok, így egy héten egy estét engedélyezek magamnak, hogy benézzek a "városba", Káposztásmegyer most olyan kisvárosnak tűnik, mint mondjuk Szabadszállás, ami már régóta város, de mindenki tudja, hogy egy nagy falu.
A képek:
1. csendélet: a családi idill: helyszín az ágyunk, ahol szétdobálva hever az ágynemű, mindenhol nyáltócsák, a gyereket az Apja levetkőztette bodyig, a kicsi bóbiskol, az Apja trikóban, jégerben szilifonozgat neki. Anya közben kerekít magának pár szabad percet.
2. karperec: Tekla szépen gyarapodik, olyan husi kis kezei vannak és az Apja szerint hátulról Gorbacsovnak néz ki a nyaki hurkái miatt. Ma megtudtam a védőnőtől, hogy a kéz kis párnáit karperecnek nevezik, erről is csináltam egy fotót, hogy el lássátok nem túlzok.
3. most így néz ki Tekla, még mindig semmi külső hasonlóság nincs közöttünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése