Az Apja már pár napja mondja nekem, hogy Tekla a hasáról a hátára is átfordul, de nem hittem neki, mert nálam ilyet még nem produkált. Tegnap este mondtam, hogy most már én is látni akarom. A teendőm annyi volt, hogy ne nyúljak a gyerekhez és meg fog fordulni. Mikor magában szépen eljátszott hason, akkor nem is akartam megzavarni, majd elfáradt a karja és elkezdett nyöszörögni, majd jobban nyöszörögni, végül sírni, majd bömbölni... Nagyon meg kellett erőltetni magam, hogy ne vegyem fel, mert a gyereknevelési könyvem azt írja, hogy ha sír a gyerek, akkor vegyük fel, mert ő így közöl velünk valamit. Tekla pedig egyre nyilvánvalóbban közölte, hogy fáradt és vegyem fel, de nem tettem és mikor már majdnem én is sírtam volna vele, akkor egy elegáns mozdulattal hátra fordult. Persze még sírt, mert meg volt sértve, hogy semmibe vettem a kérését. De a produkció sikeresen zárult.
Nektek is megmutatom a végső mozzanatot:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése