2011. február 28., hétfő

Az elkészült állatka

Tegnap azért mindenesetre épp időben, de elkészült Tekla kutyusa, ami így már bárányra hasonlít. El is neveztem Kajlának, gondolom nem kell magyaráznom miért... Teklának elsőre nagyon imponált új kis barátja, vadul meg is rángatta a lábait, ami hála a csúnya külsőnek és a több soros varrásnak állta a próbát. Azt hittem, hogy a szívet fogja enni, de nem, inkább az orrának esett neki. Mindegy, mert mára olyan lett számára, mint a többi állata, egyikkel sem foglalkozik különösebben, ami nem zenél, vagy nem ad hangot. Délelőtt pedig a szőnyegre terített lepedőről azonnal elpucolt és olyan dolgok érdekelték, mint a porszívó vagy a koszos, büdös papucsom. Később pedig a zokniját rángatta le és telítette nyállal, majd sírógörcsöt kapott, mikor visszahúztam a lábára... Ilyen egy féléves!
Kajla, amint börtönös beállításokban pózol:
 

Kajla a gazdijával

2011. február 27., vasárnap

Tekla fél éves!!!

Ma fél éves a kislányom!!! Ennek szellemében a neki horgolt kiskutyus is félig lett kész! :) Mondjuk nem félig, mert már az összeállításnál tartok, de most meg sem merem mutatni, mert jelenleg nem kiskutyára, hanem házisertésre hasonlít. Komolyan nehezebb ez mint egy munkahelyi negyedéves beszámoló. Mikor még csak a teste volt meg és egy kuglira hasonlított, na akkor tetszett a legjobban! Mikor az orra a helyére került, akkor éreztem, hogy nem leszek elégedett a végeredménnyel. A leírás szerint a végén már csak meg kell simogatnunk az elkészült zsebkutyát, szerintem ez a végső cinikus megjegyzés, mert mire oda eljut egy-egy kisgyerekes anyuka már csak ütni szeretné azt a valamit, ami kikerült a kezei közül. El is határoztam, hogy legközelebb babzsákot varrok, amin frissibe kiélhetem a felgyülemlett feszültséget.
De lássuk az ünnepeltet:
Beuselefánttal

Ünneplőben a félszülinapra


2011. február 24., csütörtök

A szőnyeg szélén

Az ember próbálna steril körülményeket biztosítani a gyerekének, persze ő nem hagyja.
A steril nálam mondjuk óriási túlzás, de felmosásgyűlölő révén heti egyszer mégis áldozok eme cselekedetnek, pedig nagyon nincs ínyemre. Teklát persze hidegen hagyja, mert ő ott szeret lenni, ami már nem az ő territóriuma. Gyorsan készítek is fotót, miről beszélek, mielőtt még valaki azt gondolná, hogy állatkertszerűen ketrecben tartjuk a gyereket. De hiába a nagy tér Tekla mindig a szélekre játszik... Majd nagy boldogan először csak simogatja a padlót, aztán a szőnyeget, majd egy alattomos kis húzással egy óriásit nyalint az ott lesben álló bacihalomból, ezek után csak remélni tudom, hogy az immunrendszere már eléggé fejlett vagy az anyatej védelme vigyázz rá.
A pelenkázón már nem kapnám le, mert az így is borzasztóan veszélyes, hogy egy krémes tubusért azonnal 180 vagy 360 fokos fordulatot vesz és kíváncsian vizslatja a morci tekintetem, mikor harmadszor szedem fel a földről a pelenkáját, majd a popsikenőcsöt, majd nagy boldogan rápisil a pelenkára, amit végre majdnem a feneke alá tettem, csak a hangsúly a majdnemen van... Én persze, mint minden elsőgyerekes anyuka véletlenül sem mondanám Teklára, hogy rosszalkodik, hanem inkább hogy fanyar a humora. :)
Itt már a papucsomra vadászott


Padlótapi

2011. február 22., kedd

Tekla szeme

Eddig úgy tudtam, hogy a gyerekek szeme féléves korára már meghatározott színt ölt, Tekla ezen a héten átlépi a bűvös 6 hónapos kort, de a szeme színe még mindig olyan, mintha mindenféle színt összekevertek volna. Egyszer barna, máskor zöld, majd mélyszürke. Elárulom, hogy miért foglalkozok ezzel annyit, mivel mikor még belülről tágította a hasamat, akkor egyszer elalvás előtt megláttam őt, milyen is lesz. Úgy jelent meg előttem, mint aki kicsi fürdőköntöst visel és csuklya is volt a fején, ezért a haját nem láttam, de a szemét igen. A szemei barnák voltak, gyönyörű barnák és olyan értelem tükröződött benne... A külső hasonlít, csak nem volt ilyen kerek kis arca és a szemei csillogása is ugyanaz.
Az egész arcán a szemei, ami annyira megfogják az embert, ezért csalókák a fotók, mert mikor valaki meglátja, akkor nem tud másra nézni csak azokra az óriási szempillákkal keretezett csodaszép szemére. Szóval ma lefutattam egy szemszínkalkulátort, ami azt az eredményt hozta ki, hogy a barna szemre való esély 0%, míg a zöld 87% és 13%, hogy kék lesz, de kék biztos nem lesz, annyira sötét az alaptónusa, hogy innen már nem kékül ki. Szóval majd elválik.
Ha van kedvetek futtassátok le ti is a kalkulátort és írjátok meg megjegyzésként, hogy nektek bevált-e a jövendölése!

Itt kivételesen velem. Ezen a képen is látszik, hogy mennyire más tónusú a szemszínünk. Amúgy most olvastam, hogy a zöld szem a legritkább, az emberek 2%-nak van ilyen színe. 

Itt még leírom, hogy Tekla nagyon szereti az idegeneket. Minden néninek, aki megállít bennünket, külön kis show műsort rögtönöz. Először megmutatja milyen bájos lesz, ha mosolyog, majd kis sikkantásokkal fokozza a hangulatot, míg a néniket a gyönyörtől fel kell porszívózni, így alig szabadulunk egy-egy ilyen kis villámnézegetésből. Itthon csak akkor mosolyog, ha valamit extrát csinálok, nekem már nem adja ingyen ezeket a huncut pillantásokat, sikítani pedig csak elvétve, bezzeg minden idegennek ingyen marketingmintát rögtönöz. Olyan kis minden hájjal megkent érzelemdiktátor lesz belőle, hogy győzzem megzabolázni!  

2011. február 20., vasárnap

Zene

A pénteki kiruccanásomkor jutott eszembe mennyire is szeretem ezt a számot. A 10 dolog amit utálok benned filmből ismertté vált együttes be nem futott számáról van szó, a youtube-os megtekintésből 10 biztos hozzám köthető, míg meg nem szereztem az albumot. Hallgassátok meg, hátha nektek is tetszik! 

2011. február 18., péntek

Tekla barátnőt fogad

Zsuszi barátnőm 8 hónapos Dorkája benézett hozzánk, hogy egy kötetlen délutánt töltsön velünk. A gyerekek nagyon jól bírták egymás társaságát, az elején Tekla jól lerohanta a csendes Dorkát, de végül azért kinyílt Dorka (csipája) szája és nem hagyta magát.
A következő képeken egyfajta bébi focimeccset láthatunk, amint megindult a küzdelem egy játékért, amit az tett érdekessé, hogy mindketten ugyanúgy akarták.
A harc kezdetet
A labda a vendégeknél
A visszaszerzés öröme
Nem tartott sokáig

Tekla hazafutásával még nem fejeződött be a meccs, csak sportágat váltottak...

A küzdelem tovább folytatódott, de játék már nem kellett a közelharchoz. Itt már a birkózás szabályai érvényesültek
Tekla feje csak ezen a képen lett ilyen nagy :)

Mindenki megnyugtatására azért leírom, hogy sírás nélkül megúsztuk a jelenetet, de ezután jobbnak láttuk egy sétával kiszellőztetni a lányok fejét. 
Dorka gyere máskor is!!!

2011. február 17., csütörtök

Szily László: Kitolás - kalauz leendő apáknak

Ezt a könyvet a Sétáltatós barátném adta kölcsön, hogy milyen kis vicces semmiség és tényleg az.  Az alábbiakban idézek pár passzust, hogy ti is lássátok. De vigyázat az olvasás közben erős ingert érez az ember, hogy valami tartalmasabb is kezébe kerüljön, mármint olvasnivaló, még akkor is, ha az író szellemes és igen olvasott-tájékozott újságíró.
Mondjuk Istinek kellett volna olvasnia, akit pedig egész egyszerűen nem érdekelt.

"...újdonsült apa, aki utóbbi egy-két évben aggasztó tüneteket mutat, mivelhogy odaszokott egy biopiacra, és kecskerágósziruppal kínálja az embert, ami csak egy lépés a Jézus-szaru felvételétől."

"Nem eszik eleget-para - szinte minden kezdő anya elkapja, de cseppfertűzéssel átterjedhet ránk is."

"Az újszülött még egy profi önkínzónak is képes új távlatokat nyitni."

"el tudod képzelni magad..., hogy nem egyszerűen hagyod, hogy sütőtökkrémet kenjen a hajadra, de kifejezetten bátorítod is erre?"

"A hasfájás megfoghatatlanabb jelenség Varnus Xavér népszerűségénél is. A szakkönyvek szerint egyenlő eséllyel okozhatja a lenyelt levegő, a belekbe szorult gáz, kolera, enzimhiba, bélfertőzés, szalmonella, a központi idegrendszer éretlensége és valami ismeretlen jelenség, de leginkább az utóbbi."

"Figyeljük meg, mi pörög le egy friss apában, amikor bömbölni kezd a gyereke! Az első harminc másodpercben elégedetten mosolyog, hiszen az erős üvöltés emlékezteti arra a fenséges tényre, hogy neki igazi gyereke van. Az igazi gyerek sír, hiszen ez a dolga. A második harminc másodpercben felidézi Pepe bácsi egyedi meglátását, miszerint ettől csak erősödik a tüdeje. Igaz, hogy eddig semmi sem utalt arra, hogy az életfontosságú páros szerv satnya lenne, de az biztos nem árt, ha erősödik. A második percben arra gondol, hogy ez nem is olyan durva. A harmadikban arra, hogy mégis az, de egyszer véget ér. A negyedikben belátja, hogy erre semmi remény. Az ötödikben hirtelen elönti az indulat, felpattan, toporog, egy pillanatra úgy tűnik, hogy önmaga ellen fordul, és Zorán albumot helyez a lejátszóba, de ettől kicsit megrémül, kicsit csapkod a levegőben, aztán puff megtörik. Ezután eljut abba a buddhisták által annyira áhított állapotba, amikor az ember nem gondol semmire, és teljesen felfüggeszti az önmagával folytatott belső párbeszédet. "

"Nem tudom, miért van így, de a közép-európai kultúrkörben a férfiak titkos közmegegyezés alapján nagyjából mentesülnek a pelenkázás morális kötelezettsége alól."

2011. február 16., szerda

Hétköznapok

Mindenki akinek nincs gyereke azt kérdezi tőlem, hogy nem unalmas-e itthon lenni ingerszegény környezetben. Az az igazság, hogy nem. Minden napnak megvannak a szépségei és nehézségei, a maga kis eseményei. Az biztos, hogy át kellett értékelnem egy csomó mindent és más szemmel látom a világot, mióta anya lettem, de senkivel nem cserélnék. Világnézetem Tekla névadójától kölcsönöztem: "Minden jó úgy ahogy van".  
Az ingerszegény környezet viszont az internetnek hála közel sem olyan, mint 10 éve lehetett a kismamáknak, a télnek pedig hamarosan vége és egy új időszámítás veszi kezdetét. Már nagyon várom a jó időt, mikor ki lehet ülni a szomszédos Jégcsarnok olasz pékségébe és kávézgatni, péksütit enni és napozni csak úgy mintha semmi dolgom nem lenne... 

Végül pedig képek a hétköznapokról:
Apának szamárfület mutató Tekla kisasszony:   

Esti nasi:

Tekla és a 100 Ft-ért turkált csupaszív pulcsija:

Tekla tréningezése elkezdődött a vizitúrára, reszkess Duna megyünk!:

2011. február 15., kedd

Tekla mászik

Amikor szólt az Apja, hogy nézzem meg, hogy mászik a gyerekünk, nem gondoltam volna, hogy ilyen látványban lesz részem. Mintha egy kismacskát edzene, de láthatóan sikerrel, mert így halad előre a bébi. A kamera azért ringatózik, mert nem bírtam ki, hogy ne nevessek, annyira édes volt. A helyszín természetesen az ágyunk, szétdobálva az ágynemű, háttérben Kaláka zenélget, ahogy lenni szokott az esti csendélet...

2011. február 13., vasárnap

Tekla eszik

A cím csak a valóság költői túlzása, mert nem eszik, hanem beveszi a szájába, majd egy phüüü hang keretében visszaadja nekem, amit "főztem" neki. A miniatűr reszelőn minden létező rostot szétzúztam az almából, mégis kínszenvedéssel mentek le a falatok, ami pedig mégis a hasában landolt, na az sem maradt ott örökre, mert 10 perc múlva visszaböfögött állapotban feltörölhetem a járóka padlójáról, amit előtte azért szépen rákenegetett minden plüssállatra, amik a szórakozását biztosítanák. Ő biztos jól szórakozott... Ez aközben történt, mikor én az utómunkálatokat hajtottam végre, ami az etetés eltakarítását jelenti. A gyereket minden etetés előtt kompletten beburkolom, ahogy a fodrásznál a hajfestés előtt védelmezik a kuncsaft ruháit, ennek ellenére rá és rám is landol ez+az, ami nyállal kevert almát jelentett a mai napon. Ez még a könnyebben kijövő vagyis inkább elvegyülő minta a ruhán, míg a répa és a cékla a gyerek ruházatát tovább színesíti, mert szerintem max a hipó, ami ezután segíthet.
Kép, amint Apával eszik:
  Nézés Apára, minden pénzt megér. Szerintem azt jelenti, hogy ezt meg miért csináljátok velem?

2011. február 10., csütörtök

Tekla felébred

Ma új felfedezést tettem: a gyerek alvása és a horrorfilmek csattanója erős korrelációt mutat.
Mindenki ismeri a jelenséget, mikor az ijesztgetős filmben a főhős végső csapást mér a gonoszra, majd mikor szusszanna a gonosz utolsó erejét felhasználva orvul letámadja hősünket, aki nem is számít már ilyen ellenállásra. Ugyanez történik Tekla altatásánál, mikor én már azt hiszem, hogy elaludt: izmai elernyedtek, egyenletesen lélegzik és örömmel távozom a kiságya mellől és elkezdek foglalkozni a dolgaimmal, akkor hirtelen fájdalmas ordítás rázza meg a panelt, mert Tekla újult erővel támad... ilyenkor még 10 percembe kerül, míg elcsendesítem, de utána már alszik békésen.
A következő képek az ébredést ábrázolják, mikor csábosan flörtöl velem, hogy kivegyem a kiságyából.

Persze már nem hosszában, hanem keresztben ébred az ágyában

Itt a fényképezőgépet szeretné elkommunizálni

Ez az igazi flörtölős tekintet, ki tud ennek ellenállni?

2011. február 8., kedd

Tóth Mária: A társalkodónő

Kecskeméten több időm volt olvasni és már végeztem is A társalkodónő című novellás kötettel, amit még 2009 karácsonyán kaptam erdélyi haveromtól Lóritól. Egy erdélyi írónő ír magyarokról és románokról, Bukarestről és Erdélyről, diktatúráról és azt követő demokratikus nyomorról.
Nem mindegyik novella nyerte el a tetszésem, főleg az a címadó volt nagyon kiszámítható, de már rég olvastam ennyi szenvedéllyel. Tetszett az írónő erdélyi hősnőinek a jellemzése a magyar nőkről: szerény, visszahúzódó, ugyanakkor nagyon bátor, megalkuvást nem tűrő, olvasott, művelt. Milyen szépen is hangzik.
Az emberközeli történelmi helyzetleírások is megragadták a figyelmem, néhány most panaszkodó nyugdíjasnak megmutatnám 20 éve milyen szegénységben is tengődtek azok az emberek, akik végigdolgozták az életüket, abban a hiszemben, hogy az állam majd gondoskodik róluk. Mondjuk a mostani helyzet ahogy áll, ránk is hasonló vár, ha nem kapunk észbe.Tetszett, ahogy az öreg emberekről ír, amilyen szép lélekkel viselik nehéz szegény életüket, megfáradt testüket.
Legjobb a Roszka novella, ahol egy becsületes, tehetséges lány meghurcolásáról szólt az osztályharc nevében. Úgy fel voltam háborodva, hogy alig tudtam utána elaludni.

Szoktam kiírni gondolatokat könyvekből, amik megtetszenek. Itt most csak a végén jegyeztem le párat az utolsó novellából. Ebből is szemezgettem:
"A szerelem paradoxona: semmivel nem helyettesíthető, és semmiképpen nem őrizhető meg."
"A lélek sokkal hosszabb ideig marad fiatal, mint a porhüvely, s a lélek nem engedi, hogy lássuk önmagunk képmását, mert a lélek mindig kegyesebb hozzánk."

Tekla tvzik

Bár nincs tv-nk, Teklát mégis tévézteti az Apja, vagyis az új nemzedék ikonjára a youtube-ra kattintotta rá.
Szinte mámorosan odatapadnak azok a nagy szemei a képernyőre. Kedvenc klipje a következő:

Tekla pedig így fest nézés közben:



2011. február 6., vasárnap

Teazsúr avagy hogyan legyünk boldog 30-asok

Egyszer mindenkit elér a felnőttség, vagyis betölti azt a bizonyos életkort, ami  után többé már nem késő tini, de még fiatalnak mondható... 
Tegnap jelen lehetettem barátnőm napjaink Jane Austenjának a szülinapi teazsúrján. 

Összesen 5 féle teát kóstoltunk meg az 1000-ből. A tulaj, inkognitóban bankár esténként teaguru jóvoltából sokkal több mindent tudtam meg a teáról, mint ami a fejembe fért. De azt mindenkinek a tudomására adta, hogy a teát filterből,  készíteni, majd cukorral, citrommal inni a műfaj meggyalázása. Magamban konstatáltam, hogy egész életemben ilyen bűnöző életmódot folytattam és reggel mint ha semmit se tanultam volna elkészítettem jelenlegi kedvenc szőlős filterteám és mikor itt írogatok boldogan kortyolgatom. Disznók elé a gyöngyöt...

A képek az utolsó gésatea kóstolásáról vannak, mikor is egy csupor zöld habos libatermék járt kézről kézre. Akik nem lehetettek jelen és csak a képeket nézegetik, azoknak elárulom, hogy a külső és az íz ezúttal találkozott. Persze mindig vannak lelkes elvontak, akik még egy pohárral rátoltak a löttyből, végülis a pálinka is üdítő, ha nagyon kifacsarjuk... 

Íme a résztvevők:
Huncutka

Álmos Fishtank

Funnygirl

Az Ünnepelt

A Nyelves
 és a
Komoly ivó

Nekem legjobban az SZSZSZ  (szamos szatmári szilva) torta ízlett, amit Betti csempészett be a teázóba, ez életmentő volt a sok tea után, ami jobban megviselte a gyomromat, mint egy áttivornyázott éjszaka. 

Végül csoportképünk a fagyos pincében, ami otthont adott a zsúrocskának. Főszereplők a pokrócok, amiből 4 volt.

Summa summárum, érdekes volt, de legyen ilyen máskor is, te meg Beus élj még 2szer ennyit!!!!

2011. február 4., péntek

Kecskeméti kiruccanás záróképei

Ma véget érnek az otthoni vakáció napjai és vissza a "dolgos hétköznapok" közé. Mellékesen leírom, hogy egy ideje már alig különböztetem meg a hétköznapokat a hétvégéktől.
Tekla teklagyönggyel játszik. Nagyon élvezte,még fürdetés után is kikönyörögte, hogy újra megfoghassa, nézegethesse.
Természetesen a záró kép szintén az alvásról szól. Itt is meg van az ágyban a nosztalgia: belelappintott a könyvembe, játszott a nyuszival, majd bedobta a szunyát. Viszlát Kecskemét, nemsokára megint jövünk!!!

2011. február 1., kedd

Képek Kecskemétről

Hála barátnőimnek Tekla ruhatára mindig szuperédes holmikkal gazdagodik. Sajnos a kép nem adja vissza a látvány szépségét, a kis finom részleteket, mint a középen megbúvó masnikát. Ennek ellenére már hallom az Apját, aki majd az összes gyerekruhát használhatatlannak minősíti és legszívesebben body-ban és harisnyanadrágban tudná gyermekét.

Nagyival,amint éppen almát "rágcsál", mondjuk inkább nyálazza az almát.

Bajusszal, akit elsőre nem ismert meg és szó szerint bemerevedett és majd elsírta magát félelmében, de aztán megenyhült és itt már benne volt minden játékban.

Az utolsó kép pedig minden anyuka kedvence, mikor a gyereke békésen alszik. A sárga kistakaró amúgy függönyként szolgált volna a kiságyon, hogy sötétebb legyen neki, de találékonyan magára rántotta és ebbe burkolva altatta el magát, és mivel nem sírt, ezért én mindezt hagytam...