Mindenki akinek nincs gyereke azt kérdezi tőlem, hogy nem unalmas-e itthon lenni ingerszegény környezetben. Az az igazság, hogy nem. Minden napnak megvannak a szépségei és nehézségei, a maga kis eseményei. Az biztos, hogy át kellett értékelnem egy csomó mindent és más szemmel látom a világot, mióta anya lettem, de senkivel nem cserélnék. Világnézetem Tekla névadójától kölcsönöztem: "Minden jó úgy ahogy van".
Az ingerszegény környezet viszont az internetnek hála közel sem olyan, mint 10 éve lehetett a kismamáknak, a télnek pedig hamarosan vége és egy új időszámítás veszi kezdetét. Már nagyon várom a jó időt, mikor ki lehet ülni a szomszédos Jégcsarnok olasz pékségébe és kávézgatni, péksütit enni és napozni csak úgy mintha semmi dolgom nem lenne...
Végül pedig képek a hétköznapokról:
Apának szamárfület mutató Tekla kisasszony:
Esti nasi:
Tekla és a 100 Ft-ért turkált csupaszív pulcsija:
Tekla tréningezése elkezdődött a vizitúrára, reszkess Duna megyünk!:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése