Az ember próbálna steril körülményeket biztosítani a gyerekének, persze ő nem hagyja.
A steril nálam mondjuk óriási túlzás, de felmosásgyűlölő révén heti egyszer mégis áldozok eme cselekedetnek, pedig nagyon nincs ínyemre. Teklát persze hidegen hagyja, mert ő ott szeret lenni, ami már nem az ő territóriuma. Gyorsan készítek is fotót, miről beszélek, mielőtt még valaki azt gondolná, hogy állatkertszerűen ketrecben tartjuk a gyereket. De hiába a nagy tér Tekla mindig a szélekre játszik... Majd nagy boldogan először csak simogatja a padlót, aztán a szőnyeget, majd egy alattomos kis húzással egy óriásit nyalint az ott lesben álló bacihalomból, ezek után csak remélni tudom, hogy az immunrendszere már eléggé fejlett vagy az anyatej védelme vigyázz rá.
A pelenkázón már nem kapnám le, mert az így is borzasztóan veszélyes, hogy egy krémes tubusért azonnal 180 vagy 360 fokos fordulatot vesz és kíváncsian vizslatja a morci tekintetem, mikor harmadszor szedem fel a földről a pelenkáját, majd a popsikenőcsöt, majd nagy boldogan rápisil a pelenkára, amit végre majdnem a feneke alá tettem, csak a hangsúly a majdnemen van... Én persze, mint minden elsőgyerekes anyuka véletlenül sem mondanám Teklára, hogy rosszalkodik, hanem inkább hogy fanyar a humora. :)
 |
| Itt már a papucsomra vadászott |
 |
| Padlótapi |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése