2011. február 8., kedd

Tóth Mária: A társalkodónő

Kecskeméten több időm volt olvasni és már végeztem is A társalkodónő című novellás kötettel, amit még 2009 karácsonyán kaptam erdélyi haveromtól Lóritól. Egy erdélyi írónő ír magyarokról és románokról, Bukarestről és Erdélyről, diktatúráról és azt követő demokratikus nyomorról.
Nem mindegyik novella nyerte el a tetszésem, főleg az a címadó volt nagyon kiszámítható, de már rég olvastam ennyi szenvedéllyel. Tetszett az írónő erdélyi hősnőinek a jellemzése a magyar nőkről: szerény, visszahúzódó, ugyanakkor nagyon bátor, megalkuvást nem tűrő, olvasott, művelt. Milyen szépen is hangzik.
Az emberközeli történelmi helyzetleírások is megragadták a figyelmem, néhány most panaszkodó nyugdíjasnak megmutatnám 20 éve milyen szegénységben is tengődtek azok az emberek, akik végigdolgozták az életüket, abban a hiszemben, hogy az állam majd gondoskodik róluk. Mondjuk a mostani helyzet ahogy áll, ránk is hasonló vár, ha nem kapunk észbe.Tetszett, ahogy az öreg emberekről ír, amilyen szép lélekkel viselik nehéz szegény életüket, megfáradt testüket.
Legjobb a Roszka novella, ahol egy becsületes, tehetséges lány meghurcolásáról szólt az osztályharc nevében. Úgy fel voltam háborodva, hogy alig tudtam utána elaludni.

Szoktam kiírni gondolatokat könyvekből, amik megtetszenek. Itt most csak a végén jegyeztem le párat az utolsó novellából. Ebből is szemezgettem:
"A szerelem paradoxona: semmivel nem helyettesíthető, és semmiképpen nem őrizhető meg."
"A lélek sokkal hosszabb ideig marad fiatal, mint a porhüvely, s a lélek nem engedi, hogy lássuk önmagunk képmását, mert a lélek mindig kegyesebb hozzánk."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése