Tegnap azért mindenesetre épp időben, de elkészült Tekla kutyusa, ami így már bárányra hasonlít. El is neveztem Kajlának, gondolom nem kell magyaráznom miért... Teklának elsőre nagyon imponált új kis barátja, vadul meg is rángatta a lábait, ami hála a csúnya külsőnek és a több soros varrásnak állta a próbát. Azt hittem, hogy a szívet fogja enni, de nem, inkább az orrának esett neki. Mindegy, mert mára olyan lett számára, mint a többi állata, egyikkel sem foglalkozik különösebben, ami nem zenél, vagy nem ad hangot. Délelőtt pedig a szőnyegre terített lepedőről azonnal elpucolt és olyan dolgok érdekelték, mint a porszívó vagy a koszos, büdös papucsom. Később pedig a zokniját rángatta le és telítette nyállal, majd sírógörcsöt kapott, mikor visszahúztam a lábára... Ilyen egy féléves!
Kajla, amint börtönös beállításokban pózol:
Kajla a gazdijával
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése