Azt hittem nehezebb lesz gyorsan olvasni, de a könyv adta magát. Mondjuk a körülmények is rásegítenek, mert a torkom mikró méretűre csökkent, a helyet elvették a feldagadt manduláim. Igazán éhes sem vagyok, a hasam egyre lapibb, de a tejem... mikor tegnap a suli után könnyítettem magamon (alias fejtem), akkor láttam meg, hogy az állaga és a színe is egy felhígított mosogatóléhez hasonlított, míg eddig atomzsíros volt, ami meg is látszik Tekla hurkáin. Na de ez egy könyvkritika, nem pedig tejelemzés...
A könyv olvasásának csak jót tett, hogy kissé lázasan olvasom, mert olyan, mintha a szerző is így írta volna. Jobb pillanatokban józanul tudok rágondolni a történetekre, de este mikor fentebb megy a hőmérsékleten egy lázas, sehovasemvezető ámokfutás lesz belőle. Legszívesebben azt kérdezném az írótól, hogy ez mindez igaz, ha igen, akkor hogy merte leírni, de gondolom ilyen banális kérdésekre biztosan nem válaszolna, mert félig igaz, félig kitaláció. Igen azt érzem, hogy minden családban vannak ilyen történetek, de senki nem meri kiegészíteni az örökségül kapott félmondatokat, az asztal alá söpört megaláztatást, szenvedést valódi vagy féligaz regékké. Ehhez nagy bátorság kell és önbizalom. A történetei annyira magával ragadóak, hogy csak olvassa és olvassa az ember, közben határozott izzadság- és cefreszagot hagynak maguk után, mert ezek nem szépen megírt Barbie történetek, ahol a szép királylány elvágtat a naplementébe a tökéletes kérővel, hanem fülledt, alkohollal átitatott csalódástörténetek, amiket az írói bravúr szerethető, elnéző sztorikká gyúr. Szerintem ő mi a Marquez-ünk, aki nem szégyell semmit, mert nincs miért, mindenki emberi a regényben, megtörnek, felállnak vagy elbuknak, nem tanulnak a múlt hibáiból, maguknak valók, üldözik a meg nem kapható dolgokat, de büszkén vállalják a maguk szemétdombját, kiüresedett elrontott életüket. A regény olyan, mintha nem 10-20-30 éve játszódna, hanem legalább 100 éve olyan idegennek tűnik az egész díszlet. Írnék még valami frappásat, de mesterművek előtt valahogy megnémulok. Annyira különleges ez a könyv...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése