Álmos hétköznapok

Jónak jó ez a boldogságelmélet, csak mikor az elmélet gyakorlattá válik, akkor jövök rá, hogy nem is olyan könnyű minden, mint amilyennek elsőre tűnt. 

Mindenesetre Tekla az ágyacskájában alszik, csak ezért meg is kéri az árát. Az első éjszakák alatt óránként kelt és csak a mellemen nyugodott meg, ami nagyon romantikus nappal végiggondolva, de mikor éjjel a legjobb álmodból riaszt a szívet tépő sírás és zombiként próbálsz a gyereket nem elejtve eljutni az ágyig, majd azon erőlködsz nehogy elaludj, mint a filmekben a meglőtt főhős, akinek nem szabad elveszítenie az eszméletét. De haladok, most már elfogadja a cumit is éjszaka, és akkor nem veszem ki az ágyból, mert tudom, hogy éhesnek nem éhes csak odahajolok hozzá és megsimogatom. 

Egy hete csinálom az éjjeli mókát és csak remélni tudom, hogy erre a hétre már kevesebb action jut. 

Nappal pedig sportkocsik után szaglászom. Mondhatnám, hogy keresem az igazit. De olyan indiai házasságra vágyom, nem európaira, azaz valamit észérvekkel kiválasztok és kipróbálás nélkül megveszem és annak működnie kell, nincs nagyon lehetőségem az európai vonalra, hogy vadászgatok, próbálkozom és a nagy számok törvénye alapján majdcsak meglesz, mert maholnap már használnám is és nem érek rá plázázni.

Kérdeztem az egyik barátnőm, milyen kocsit is vegyek, aki azt a tippet adta, hogy a Brendonban vegyem meg, amit 60 ezerért adnak, de mint homo economicus ezt az elméletet felháborítónak tartottam. Így marad az interneten való keresgélés.

Ha van valami ennél jobb ötlet, csupa fül vagyok!

Vicces, hogy ha férfinek mondom, hogy sportkocsit keresek, mindenkinek felcsillan a szeme és nagyon akar beszélgetni a luxusautó témáról, majd mikor kijavítom látom, hogy újra érdektelen lesz a tekintete. A múltkor hagytam, hagy beszéljen és fél óra múlva képben voltam a legújabb modellekről, majd mikor visszazökkent a beszélgetőpartnerem a földre, rákérdezett, hogy gyerek mellé hogyhogy sportkocsit akarok venni. Azt nem írom le, mit árult el a tekintete, mikor elmondtam én mi is szeretnék...

Új elmélet

Régen sok sok elméletet gyártottam mind életvitelre, mind férfiválasztásra. Az előbbire jobban működtek, mint az utóbbira. Most Zelnice-től lopott ötletet osztom meg veletek, mert az egyszerűsége miatt nagyon könnyen alkalmazható és mindig időszerű.

Ami most az életemben módosításra szorul az Tekla kisasszony visszaszoktatása a kiságyába. Jelentem elkezdtem a folyamatot, ezért ma alig látok ki a fejemből. Szépen elalszik este a kiságyába, majd 3 órával később enni kér, ezután még vissza tudom tenni, de a következő etetésnél, mikor én már nagyon mélyen alszom, egyszerűen elájulok és ő velem alszik reggelig. Olyan békésen és édesen alszik mellettem, látom, hogy elnyúlt teste mennyi biztonságot és bizalmat sugall, ezért eddig nem is akartam kitenni - ahogy az Apja fogalmaz - az akolmelegből. De már fél éves elmúlt, lassan kezdődne az önállósodása, most már nem halogathatom tovább, különben velünk maradhat évekig...

Éjjel 1 és fél 3 között volt egy elhajlásom, mikor elaludtam vele, de utána lelkesen visszatettem, aminek következtében 5 percenként felsírt 4-5-ig. Elmagyaráztam, hogy már nagykislány és neki van egy kiságya, ekkor a nagy szemeiből azt olvastam ki, hogy megért, de miután bevackoltam magam az ágyba és elhelyezkedtem, azonnal sírni kezdtem. Aztán miután minden reményem feladtam, hogy aludni fogok, akkor egyszer csak elcsendesedett és negyed 7-ig aludt. Majd az Apja átvette és nekem volt még 1 csodás órám. Meglátjuk ma éjjel hogy lesz, de próbálok kitartó és következetes maradni.

Etetőszék

Végzett homo economicusként a maximum minőségre és a minimális árra törekszem, ha a vevői oldalon állok. Sok etetőszéket néztem már, mit is érdemes venni a babának és a legjobb, amit a barátnőmnél láttam az STM Zii állítható modellje volt, mert itt a baba a "nagy asztalnál" együtt eszik a családdal és később sokáig lehet használni a széket, mert több ponton is állítható, a tálca pedig levehető. Megnéztem a honlapon és 23 e pénz volt a natúr változat, gondoltam megnézem használtan árulják-e a vaterán vagy a teszveszen. Ekkor találtam rá az új szürke változatra, ami 3 naponta újrainduló aukcióban 1 Ft-ról indul. Többször beszálltam a licitálásba, de 14 e pénznél abbahagytam az ár tovább strófolását és hagytam, hogy más vigye haza. Majd mikor feladtam, hogy ilyen etetőszékem lesz és más lehetőség után kezdtem nézegetni, akkor a hosszú hétvégi alacsony licitálós kedvnek köszönhetően érkezett egy email, hogy nyertem 9,5 e pénzért, ugyanis pár nappal előtte beállítottam maximum licitnek 11 e pénzt, de tudtam, hogy úgyis túl leszek licitálva. Annyira örültem neki és ma már meg is érkezett a szék és az uram össze is szerelte, vagyis azonnal rávetette magát és még vacsora előtt állt is Tekla új étkezős rezidenciája.

Tekla is kíváncsian nézegette az előkészületeket és mikor rájött, hogy az övé lesz olyan boldog lett, majd mikor beleültettük rögtön elkezdte püfölni. Amint látszik még kicsit nagy neki, de sebaj. Lehetett volna 6 e pénzért párnát venni bele, de az ár-érték aránytalanságon ismét elvérzett az ötlet, hülye homo econimucus beidegződés..., de majd kitalálok valamit helyette.

Baba divat 2.

Ma azért Teklával is lencsevégre kaptam a rucikat. Mondjuk utál öltözködni vagyis felöltözni, ezért a teljes repertoárral nem akartam kínozni, de a 60 Ft-ért vett kalapot a fejébe húztam, ő pedig azonnal le akarta venni, de a felvétel addigra már elkészült!

 

Baba divat

Mivel Teklának az égvilágon mindent megadnék, ezért természetes, hogy az öltözködés is ebbe a fogalomkörbe tartozik. Fontos, hogy mindig csinos legyen a baba, mert ki kell emelni a szépségét, még akkor is ha csak én és az Apja látjuk, az utóbbinak persze teljesen irreleváns, hogy egy felmosóruhát vagy a világ legcukibb göncét adtam-e rá, de nekem igenis fontos. Mivel Káposztásmegyert megkímélték a befektetők a plázáikkal, ezért a legjobb beszerzési forrás a turi, avagy egyik barátnőmtől lopva a kifejezést a T-modell. Itt hihetetlen áron, csodálatos minőségben és alig hordva hevernek a ruhadarabok, várva, hogy megtaláljam. Vagyis nem egészen, mert több mindenre elszánt kismamával kell megküzdenem a legígéretesebb darabokért. Nem átallanak reggel 9-re már, mire én odaérek, tömött kosarakkal vadul bányászni, kiválogatva pont azt a méretet és színintervallumot, amit én is keresnék és most az egyszer kikönyörögtem, hogy hagy mehessek le nyitásra. Eddig kétszer csináltam ilyet, de én semmit nem vettem, a tömeg és a vad versenyszellem elvette a kedvem. Inkább megyek este vagy másnap, és nem is gondolok arra, hogy milyen szépségeket szedtek el előlem... De azért Tekla sem akármibe jár, azért ki lehet fogni egy-egy szépséget.

Mutatok is párat a legutóbbi eresztésből, mert mindig a legújabb a kedvenc...

Rájöttem, hogy egy csomó cuccát én is viselném. Annyira szeretem a csíkos dolgokat, bezzeg a felnőtteknek csak fehér-kék vagy fehér-fekete esetleg piros kombinációt ismerik, bezzeg a gyerekeknek tudnak csinálni szivárvány színű csíkozást, élénk pettyes gyönyörűséget, hímzett farmerruhácskát. Komolyan mondom, hogy Teklának jobb ruhái vannak, mint nekem.

Madam Récamier

Teklával Kecskeméten töltöttünk egy hetet, de a nyaralás holnap véget ér, ezért is ritkultak a bejegyzések.
A baba napról napra annyit fejlődik, hogy csak kapkodom a fejem, hogy már ezt is csinálja és azt is és egyre kedvesebb és okosabb. Már majdnem ül, de csak félig. Inkább Madam Récamier-re hasonlít. Megmutatom miről is írok... A többit majd később mesélem el!

Tekla új hangszere

Az egész úgy kezdődött, hogy Kata Csók meglátogatott 2 hete és hozott Teklának ajándékot, ami a következő videó főszereplője lett. Szereti a kis babahangszert, szerintem van érzéke hozzá, mindezt azért sejtem ilyen biztosan, mert nekem aztán semmi...

Azon gondolkodtam, hogy az hogy Káposztáson élünk és nem a belvárosban szelektálja látogatóink számát, hisz csak azok vállalkoznak az útra, akik igazán minket szeretnének látni, míg a felszínesebb kapcsolatok nem jöttek vagy nem jönnek el. De ilyen a természetes szelekció, mely generációk sorsáról is döntött, nekem is be kell látnom, hogy a tér és idő nagy mérföldkő. Így a látogatóimnak csak még jobban tudok örülni, mert mindig felvillanyozzák a napom. Már előre készítem a lelkem, milyen jó is lesz a barátokkal beszélgetni vagy mit fognak szólni Gyöngyöcskéhez, aki egytől egyig mindenkit levesz a lábáról. 

A videó csak illusztráció, milyen előadást is láthat a nagyérdemű, aki elkirándul felénk! Persze az előadás minden nap más és más, nehogy megunja az, aki többször is felkeres bennünket! :) 

Tekla alszik 2.

Tekla még mindig a nehezen elalvós periódusban van, ami lassan stagnálni látszik. Úgy alszik el, hogy cirógatnia kell valamit, legszívesebben a hajamat simogatná, csak nem tudok annyi időn keresztül behajolni a kiságyba és mikor nem tud elaludni a cirógatás minden átmenet nélkül vad rángatásba torkollik, ami a még megmaradt hajállományra komoly hatással van... Vagy a másik koreográfia, hogy egyszerűen nem nyugszik meg és a végén a cicin alszik el, ami a gyerekkönyvszerzők tiltólistájának élén szerepel. De mikor lealszik olyan lesz, mint egy angyalka, mintha ő lenne a világ legelégedettebb kisbabája. Biztonságba elnyújtja a testét és átadja magát Álomország kalandjainak.

Én pedig vadászok a fényképezővel ezekre a pillanatokra:

Itt az ágyunkon aludt el

Átlósan a kiságyban

Alvás láblógatva

Alvás a babakocsiban

Mellettem elférsz könyv ajánló

Azt hittem nehezebb lesz gyorsan olvasni, de a könyv adta magát. Mondjuk a körülmények is rásegítenek, mert a torkom mikró méretűre csökkent, a helyet elvették a feldagadt manduláim. Igazán éhes sem vagyok, a hasam egyre lapibb, de a tejem... mikor tegnap a suli után könnyítettem magamon (alias fejtem), akkor láttam meg, hogy az állaga és a színe is egy felhígított mosogatóléhez hasonlított, míg eddig atomzsíros volt, ami meg is látszik Tekla hurkáin. Na de ez egy könyvkritika, nem pedig tejelemzés...

A könyv olvasásának csak jót tett,  hogy kissé lázasan olvasom, mert olyan, mintha a szerző is így írta volna. Jobb pillanatokban józanul tudok rágondolni a történetekre, de este mikor fentebb megy a hőmérsékleten egy lázas, sehovasemvezető ámokfutás lesz belőle. Legszívesebben azt kérdezném az írótól, hogy ez mindez igaz, ha igen, akkor hogy merte leírni, de gondolom ilyen banális kérdésekre biztosan nem válaszolna, mert félig igaz, félig kitaláció. Igen azt érzem, hogy minden családban vannak ilyen történetek, de senki nem meri kiegészíteni az örökségül kapott félmondatokat, az asztal alá söpört megaláztatást, szenvedést valódi vagy féligaz regékké. Ehhez nagy bátorság kell és önbizalom. A történetei annyira magával ragadóak, hogy csak olvassa és olvassa az ember, közben határozott izzadság- és cefreszagot hagynak maguk után, mert ezek nem szépen megírt Barbie történetek, ahol a szép királylány elvágtat a naplementébe a tökéletes kérővel, hanem fülledt, alkohollal átitatott csalódástörténetek, amiket az írói bravúr szerethető, elnéző sztorikká gyúr. Szerintem ő mi a Marquez-ünk, aki nem szégyell semmit, mert nincs miért, mindenki emberi a regényben, megtörnek, felállnak vagy elbuknak, nem tanulnak a múlt hibáiból, maguknak valók, üldözik a meg nem kapható dolgokat, de büszkén vállalják a maguk szemétdombját, kiüresedett elrontott életüket. A regény olyan, mintha nem 10-20-30 éve játszódna, hanem legalább 100 éve olyan idegennek tűnik az egész díszlet. 

Írnék még valami frappásat, de mesterművek előtt valahogy megnémulok. Annyira különleges ez a könyv...     

PIF

Biztosan ti is láttátok a filmet, ha nem akkor mindenképpen pótolni, mert ez must have! 

Már ott is nagyon tetszett az ötlet, de mikor megláttam, hogy a kezdeményezés kicsiben nálunk is elindult, akkor nagyon megörültem neki. Majd el is felejtettem, de most hogy elkezdtem blogot írni, majd mások blogjait nézegetni, akkor újra találkoztam ezzel az akcióval (konkrétan Nórinál) és gondoltam, most nem hagyom ki. 

Szóval kérlek, ha tudtok jelentkezzetek, mert bár olvasótáborom nem annyira népes, ezért is köszi, ha ezt olvassátok, de remélem akad 3 önként jelentkező, aki ajándékot szeretne tőlem és ő is továbbadja.

Imhol a szabályok:

1. Bárki játszhat, akinek blogja van.

2. Az első 3 ember, aki kommenteli ezt a bejegyzést, melyben jelentkezik, ajándékot kap tőlem, melyet én készítek. Az ajándékot a következő 365 napon belül eljuttatom a szerencsés jelentkezőknek.

3. A "nyertesek" kötelezően vállalják, hogy kiteszik a felhívást a blogjukban és továbbviszik a fent leírtak alapján (Csak ebben az esetben jár Tőlem az ajándék!)

Mellettem elférsz

Ha kedvenc kortárs írót kell említeni, akkor mindenképpen Grecsó Krisztián mellett teszem le a voksom. A Tánciskola című könyvével egyértelműen megvett magának. Nagyon szerettem ezt a könyvet.

Az új könyvére már régóta vártam, korábban több helyen olvastam, hogy családregényt ír és lassan halad vele, de végre elkészült és én hétvégén meg is vettem. Ennek ellenére még nem vetettem rá magam, tudat alatt biztos félek, hogy gyorsan elolvasom és a következőre még hosszú ideig kell várni. Ha valaki már olvasta, akkor írja le, hogy hogy tetszett, ha meg nem, akkor majd én írom le róla a véleményem, de előre szólok, hogy elfogult leszek vele!

Március 16-án pedig megnézzük a Cigányokat színházban, ami felét ő írta!

Ha pedig egyszer visszajutok táncolni, akkor az öccséhez fogok járni, aki már a Spiccben tanít, de előtte még elmegyek a Willanyleóra, amit szintén ő szervez és általában táncol is.