Ezt a könyvet a Sétáltatós barátném adta kölcsön, hogy milyen kis vicces semmiség és tényleg az. Az alábbiakban idézek pár passzust, hogy ti is lássátok. De vigyázat az olvasás közben erős ingert érez az ember, hogy valami tartalmasabb is kezébe kerüljön, mármint olvasnivaló, még akkor is, ha az író szellemes és igen olvasott-tájékozott újságíró.
Mondjuk Istinek kellett volna olvasnia, akit pedig egész egyszerűen nem érdekelt.
"...újdonsült apa, aki utóbbi egy-két évben aggasztó tüneteket mutat, mivelhogy odaszokott egy biopiacra, és kecskerágósziruppal kínálja az embert, ami csak egy lépés a Jézus-szaru felvételétől."
"Nem eszik eleget-para - szinte minden kezdő anya elkapja, de cseppfertűzéssel átterjedhet ránk is."
"Az újszülött még egy profi önkínzónak is képes új távlatokat nyitni."
"el tudod képzelni magad..., hogy nem egyszerűen hagyod, hogy sütőtökkrémet kenjen a hajadra, de kifejezetten bátorítod is erre?"
"A hasfájás megfoghatatlanabb jelenség Varnus Xavér népszerűségénél is. A szakkönyvek szerint egyenlő eséllyel okozhatja a lenyelt levegő, a belekbe szorult gáz, kolera, enzimhiba, bélfertőzés, szalmonella, a központi idegrendszer éretlensége és valami ismeretlen jelenség, de leginkább az utóbbi."
"Figyeljük meg, mi pörög le egy friss apában, amikor bömbölni kezd a gyereke! Az első harminc másodpercben elégedetten mosolyog, hiszen az erős üvöltés emlékezteti arra a fenséges tényre, hogy neki igazi gyereke van. Az igazi gyerek sír, hiszen ez a dolga. A második harminc másodpercben felidézi Pepe bácsi egyedi meglátását, miszerint ettől csak erősödik a tüdeje. Igaz, hogy eddig semmi sem utalt arra, hogy az életfontosságú páros szerv satnya lenne, de az biztos nem árt, ha erősödik. A második percben arra gondol, hogy ez nem is olyan durva. A harmadikban arra, hogy mégis az, de egyszer véget ér. A negyedikben belátja, hogy erre semmi remény. Az ötödikben hirtelen elönti az indulat, felpattan, toporog, egy pillanatra úgy tűnik, hogy önmaga ellen fordul, és Zorán albumot helyez a lejátszóba, de ettől kicsit megrémül, kicsit csapkod a levegőben, aztán puff megtörik. Ezután eljut abba a buddhisták által annyira áhított állapotba, amikor az ember nem gondol semmire, és teljesen felfüggeszti az önmagával folytatott belső párbeszédet. "
"Nem tudom, miért van így, de a közép-európai kultúrkörben a férfiak titkos közmegegyezés alapján nagyjából mentesülnek a pelenkázás morális kötelezettsége alól."
