Tegnap végre eljutottunk Teklával a Dédapai birtokra Érdre és egy őszi délutánt töltöttünk szőlőtők, veteményes és kutyás szomszédolás közepette.
Induláskor. Persze a ruhákat még érkezés előtt le kellett cserélni, mert kihányt mindent a túl kanyarós úton... csak hogy én se unatkozzam...
Nagymamával együtt készítette a palacsintatésztát. Itt még édesen hallgatott az instrukciókra és kevergette, majd könyékig belemászott volna. El sem tudjátok képzelni, hogy milyen erős egy kis csöppség, mikor ki akarják venni a kezecskéjéből a fakanalat és közben úgy pörölt babanyelven. Úgy éreztem, hogy jobb, hogy nem értem mit is mond pontosan...
Kutyasímogatásos szomszédolás. Nagyon szerette a kutyusokat és olyan bátor volt. Mikor vittünk csontokat a kutyáknak, merte őket etetni a kezéből és hagyta, hogy utolsó porcot is kinyalogassák az ujjacskái közül. Én teljesen vadaspark hangulatba kerültem.
Estére jól el is fáradt és jót szunókált hazáig, otthon pedig erőre kapva jó sokáig foglalkoztatott minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése