Kalálka karácsony

Tavaly már voltunk Teklával a Kalálka koncerten Dunakeszin, amit idén sem hagyhattunk ki. Most egymás mellé teszem az 1 és 2 koncertfotóját ég és föld, mennyit nőtt.

Karácsonyi előkészületek

Már majdnem mindennel elkészültünk a karácsonyra. Tekla igazi kis segítség volt, persze nem mindig, és volt olyan is, hogy 10 tojást elfogyasztottunk a boltban, mert a földhöz vágott egy dobozt és utána úgy csillogott a szeme, mintha a Nobel díjat készülne átvenni. 

Meg is mutatom mézeskalács sütés közben:

A babája is elkészült, majd megmutatom milyen képet vágott, mikor megkapta. Most olyan dolgokon jár az eszem, hogy mit mondjunk neki karácsonykor: ki díszíti fel a fát, ki hozza az ajándékot... Pár évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ezeken gondolkodom majd...

A baba szeméért köszönet Évának, így sokkal jobb lett, mintha gombbal varrtam volna... 

Barkácscsaj

Tegnap Tekla és a Nagypapája összeállítottak egy IKEÁs szekrényt. Annyira élvezte a kis Barkácscsaj, öröm volt nézni, ahogy masírozott a kis fúrógéppel és már mondta, hogy "Tek szere", azaz Tekla szerel, majd elsőként próbálta ki: mászott be, majd ki a szekrénybe.

Ünnepi készülődés

 

Mostanában teljesen kivontam magam a blogvilágból és karácsonyi ajándékokat gyártottam, amiket csak az ünnepek után mutogatok majd meg, kivéve talán Tekláét, mert ő még nem csekkolja a blogot, persze ahogy már kezeli a gépet, nem sokára ő is rendszeres olvasómként fog bejelentkezni. :)

A fotó róla, ahogy a "Bogyó" szó elhagyja a száját, már kiejti a mindkét szótagot és kapaszkodik fel a székre, amire úgy mászik fel, mint egy artista.

Karácsonyi díszítésen gondolkodtam, de semmi komolyba nem akartam belefogni, mert az ünnepeket nem itthon töltjük, hanem zömében Kecskeméten. Ennek ellenére nem tudtam megállni, hogy legalább egy pici valamit ne tegyek ki, így jött a papírcsillag fűzér, amit  gyorsan felszereltem. 

Még csak szép papírokat sem választottam, mert Elle és Metró újságokból vágtam ki, de a színvilág harmonizál a lakással.

Horgolt sál

Teklának Katbó gyapjúból (ez a nagyon pirosas fonal guriga) kis sálat fabrikáltam, amit egy kis katicagomb fog össze. Annyira puha ez a gyapjú és olyan öröm volt vele dolgozni, ennek ellenére Tekla mindig sír, ha feladom rá, így valószínűleg ki fogom bélelni, hogy ne érintkezzen az anyaggal. 

Tekla a kaszkadőr

Biztos más gyereke is kaszkadőrnek készül, de Tekla most nagyon ráerősített. Olyan bátran csinál félelmetes dolgokat és ami a legjobb az egészben: nem pottyant még le. Az elején ugrásra készen figyeltem, ahogy felteszi lábait a motorra, majd felmászik az etetőszékre, de mára a lelkesedésem lankadt és csak a szemem sarkával követem újabb próbálkozásait, hogy ha kell, akkor tompítsam az esését.

Sál 70 virággal

Már olyan régen elkészült és már át is adtam, hogy nem is értem miért nem mutattam be korábban. Adva volt egy egyszerű barna pasmina, ami kivirágzott a kezeim között. Mikor megláttam a sál színét, már akkor is virágok jutottak eszembe, hogy mennyire hiányzik a sálról és gazdája is akadt, aki idén ünnepelte a 70. születésnapját. Gondoltam meglepem 70 virággal, ami sosem hervad el. Szerintem sikerült a tervem.

Hihetetlen hogy a 70 virág kimondva milyen soknak tűnik és mégis a sálon milyen kevésnek. De annyi, meg lehet számolni... :)

Malacpofa

Nemhiába nevezi Teklát az Apja Malackának, mostanában elkezdett malacpofát vágni és mikor mondom neki, hogy malacpofa, akkor mindig újra ezt csinálja. Állítólag a felső fogai miatt van, mert bár nem hittem benne, de úgy tűnik lesz több foga is, mint 2. A felső kettő már áttörte az ínyét és növöget, remélem mikor kinőnek, akkor ennek a gimaszának is annyi lesz...

Új project a Kindle-re

Rég jelentkeztem, kicsit ki kellett szállnom, nem fotóztam, nem volt kedvem még internetezni sem, na ez kicsit túlzás, de van ez így...

Régóta terveztem, hogy készítek a Kindle-re egy tokot a saját szájízem szerint és most eljött a nagy elhatározás és a Fabtextilről nagyon szép anyagokat rendeltem.

Sokat paráztam mielőtt belekezdtem volna a varrásába, de végül nekiálltam és nem bántam meg. Ilyen lett:

Belülre filc került, ami kicsit megdobta a töltetet, így alig tudtam kifordítani majd az olvasót beleerőszakolni, de végül egy kis vasalás és gőzölés segített. Nagyim azért tud egy két jó trükköket az elrontott dolgok helyrehozatalára, mert ha mondjuk egyedül csináltam volna, azt hiszem a kifordítás után egy sírógörcs keretében megszabadultam volna a kis tokocskámtól. De végül csak elkészült és milyen jó lett... Azóta csak ebben van kis szerkezetem és olvasok és olvasok.

Meztelenke

Tekla annyira szereti, ha nincs rajta ruha, rögtön mosolyra húzódik a szája és mikor azt mondogatom, hogy Meztelenke, Meztelenke, akkor fel alá szaladgál a lakásban nagy röhögések közepette. Még jó, hogy jó meleg van nálunk Kecskeméten... azért zoknit rápakolom, persze nagy küzdelmek árán.

Hajráfok

Pinterest-en találtam ezt a hajráfos ötletet és annyira megtetszett, hogy ki kellett próbálnom. Először a piros készült el az útmutatás szerint, majd a barnákat kicsit továbbgondoltam. Nekem nagyon tetszik, ezért Teklának is csináltam, de ő nem engedi feladni magára. Úgy néz rám könnybelábadt szemekkel, hogy Anya miért teszed ezt velem, így feladtam...

A durcás Tekla

az én hajráfom

Sáldivat

Ez annyira jó ez a videó, hogy magam miatt is fel akartam tenni, hogy ha kell, akkor bele tudjak nézni és újabb fogásokat sajátítsak el, mert őszi divat ide vagy oda a sál nélkülözhetetlen elem.

PIF játék vége

Nagyon sokat gondolkodtam rajta, mivel is lephetném meg a nálam játékra jelentekezett 3 főt, mert szeretném, ha nekik is tetszene, de én csinálnám, olyan amit ő nem csinálna magának. Végül kis horgolmányaim mellett döntöttem és egy plusz kitűző a hangulatbonbonról. Mindenki válassza ki, ami neki a legjobban tetszik. Ha többen ugyanazt kérnék, azt is el tudom készíteni. Sőt lehet kitűző vagy hajbavaló, ez is opcionális.

A felső sorban bal oldali krizantén egyedi színeit a fonal átmeneti színe okozza, ugyanilyet nem tudok csinálni, mert az alatta lévő rózsa is ugyanabból a motringból készült, de ott nem volt színváltás. 

Szóval válasszatok és küldjétek el a címeteket: Fancsila, Violini és Bardócz Éva. Köszönöm korábbi jelentkezéseteket, nagyon nagyon örülök neki, hogy meglephettek benneteket! 

Máris elrontottuk

Lakásunkban nincs TV, ami szerintem teljesen rendben van, mert legalább nincs alapzaj, amit egy bekapcsolt, de nem nézett készülék ad. Ha filmeket akarunk nézni, akkor azt a laptopon is tudjuk és nem kell a reklámokra fecsérelni az időnket, én pedig angolul tudok mindent nézni, hogy végre elsajátítsak egy idegen nyelvet.

Tekla miatt is örültem neki, mert így nem szokik rá a tv-re, amire a gyerekek sokkal inkább fogékonyak. Hát tévedtem. Minden pár ártatlan perc youtube nézéssel kezdődött: az Apjával Beatles klippet néztek, amit követett pár magyar népmese, majd Bogyó és Babóca és itt már nem volt megállás. Most már követeli hogy me, me, me, azaz mese és az örökmozgó Kislányom 10 percet ül a monitor előtt, majd elkezdt felmászni az asztalra. De az a 10 perc elmélyült figyelemmel telik. Néha mondja, hogy bo, bo, azaz Bogyó és Babóca.

A látvány pedig ez:

Tekla 14 hónapos

Eddig is nagyon élveztem a vele való életet, de most hogy már ilyen nagy még sokkal de sokkal jobban. Annyi mindent tud már. Sosem gondoltam volna hogy 14 hónaposan már szerepjátékot játszik: a babát ugyanúgy tanítja, ahogy én tanítom/nevelem őt. Már felpattan a kismotorra és körbejárja a lakást. A kis szókezdeményekkel pedig teljesen megérteti magát és elmagyarázza, mit is szeretne. Ő a mi kis csodánk.

Ennek örömére modellt állt nekem reggel. 

Ez pedig pár napja készült, hogy megmutassuk a kis csikó még használatban van

Hangulatbonbon Colette után szabadon

Ismét nem csalódtam Collette szervezésében. Nekem Alkotónapból az első volt és nagyon megszeppenve érkeztem, mert hát a varrógépes varrás még nem az erősségem, de azok az emberek, akiket Nicolette maga mellé édesgetett egytől egyig csodálatosak voltak. Az alkotás csak úgy falta az órákat és mire felocsúdtam már vége is lett a foglalkozásnak. Persze nem végeztem, itthonra maradt a munka legkegyetlenebb része a belső körök kézi felvarrása. Mit ne mondjak megszenvedtem velük. Aki ilyen kis tárolót akar, annak melegen ajánlom Colette Meska vagy Etsy boltját, mert megéri minden forint, amit fizet érte és ez a közgazdász tanácsom. Persze, ha majd ha kicsit múlik az emlék, akkor majd a pénztárcának is nekirugaszkodom, de csak magán használatra vagy a családnak készíteném el.

 

Mikor befejeztem valami hiányérzetem támadt, mert bár szép anyag a pöttyes, de inkább kiegészítőként funkcionál nem pedig alapanyagként, ezért született rá egy kis virágkitűző, amit a ferdepánt anyagából készítettem filc alapra kis gyönggyel megbolondítva. Így lett teljes a kép. Az külön tetszik, hogy nem varrtam rá, mert utólag már nem lett volna szép, előtte nem volt rá idő, de így ha szükség lenne egy kitűzőre, akkor bármikor kölcsönvehetem a varrósról és máris eltűnik egy ebéd okozta sérülés vagy feldobom az egyszínű felsőm, ha ehhez van kedvem. Mondjuk annyira megtetszett a kitűző, hogy készítek egyet csak úgy magamnak is...

Kedvenc mindenem a biciklim

Ma ezt a dalt küldöm minden biciklitulajdonosnak és megmutatom, milyen az én bicajom, amit a szülinapomra kaptam Istitől.

Új kitűzők

Az első kettő hagyományos égetéses eljárással készült. Mivel ajándékok, ezért nem mutogattam eddig egyiket sem, pedig már rég az asztalomon várták gazdáikat.

Ennek a rózsának a leírását a Pinterest útján szereztem, innen. Szerintem nagyon jó kis oktatóanyag van hozzá és nem gond, hogy finnül van.  

Ez teljesen saját kitaláció, ezért erre vagyok a legbüszkébb is, amit a barátnőm kislányának készítettem, mert neki cseresznye a jele az oviban. Magam is meglepődtem, milyen szépet lehet csinálni filcből. Itt használtam az új cikk-cakk ollóm. (meg kell jegyeznem, hogy nagyon nehéz vele vágni...)

Új képek Tekláról

Tekla olyan gyorsan fejlődik, hogy el sem hiszem, hogy 13 hónap alatt hogy tudott ennyi mindent magába szívni, ennyi kifejezést megtanulni, ilyen szinten meg tudja mutatni mit szeretne, mit érez, mire van szüksége.

Itt már olyan nagyányos

Ez a mosoly önmagának szól, akkor látni, mikor a róla készült videófelvételt bámulja

Segít Nagyinak

Itt látszik milyen egy kis Huncutkával az élet. Sosem unalmas

Apacipő

Isti gyerekcipője azonnal lekerült a polcról, ahogy Teklát hazahoztuk a kórházból, azzal a szöveggel, hogy amint belenő ezt használhassa. Az Apja már nagyon készült erre a pillanatra, ami lassan bekövetkezik. Bár nem volt meg a cipőfűzője, ezért egy kis bőrszállal helyettesítettem, amíg nem találunk megfelelőt helyette, de a funkcióját már betölti.

Persze Tekla mint minden más cipőt ezt sem kultiválja, nem érdekli, hogy az Apja benne lépkedett...

Íme a csuka! Kissé ütött, kissé kopott, de mi így szeretjük:

Már a delikvens lábán