Levél Kecskemétről

Ezen a héten Kecskeméten nyaralunk, ezért kissé ritkultak a bejegyzések, képek és a kreatív dolgok...

Van egy dolog, amiről eléggé nehéz beszélnem, főleg leírva válik kritikussá a dolog, de a helyzet az, hogy Tekla már egy ideje velem alszik, az első ébredéstől a reggeli végleges felkelésig. Kifogásokat mindig tudtam találni, miért engedem meg neki, de az igazság az, hogy ez a legkényelmesebb megoldás. Éjjel álmomból felriadva szinte zombiként tettem vettem és mindig is féltem, hogy elejtem a gyereket, miközben félig vagyok magamnál, vagyis inkább úgy 20%-os töltöttségi szinten...  Persze voltak napok, mikor bekeményítettem és a gyereket minden szoptatás után betettem az ágyba, majd ébredésenként 10-szer keltem visszatenni a cumit a szájába és a szlogen mindig ugyanaz volt: "Anyu nagyon de nagyon fáradt, Tekla te meg aludj vissza nagyon de nagyon gyorsan!!!" A gyerek éjjel engedelmesen fél óra küszködés után elaludt, de a bosszú sosem maradt el. Kezdődött 5-kor egy röpke kakival, ami tisztába tételét teljes ruha csere követte és utána persze már nem akart visszaaludni, hanem engem foglalkoztatott 8-ig, mikor kelt az Apja, akkor ő elálmosodott és aludt 2 órát, amikor nekem már fel kellett kelnem, hisz indult a nap. Ellenben mellettem fél 8-ig szépen békése alszik, majd rugdosva ébreszt... Régebben mindig furcsállva hallgattam a hasonló vallomásokat, miközben magamban azt gondoltam, hogy igenis vissza kell szoktatni az ágyba, mese nincs, csak lusta az anyuka. Most már kicsit másként állok ezekhez a dolgokhoz és nem ítélkezem annyira elhamarkodottan olyan szituációról, amit még nem tapasztaltam.

Anyu is megpróbálkozott Tekla visszaszoktatásával. Nagyszerű alkalom nyílt erre szombaton, mikor én bulizni mentem, ő pedig türelmetlenül várta, hogy végre kettesben legyen az unokájával... A hatás nem maradt el, Tekla 10 órától 1-ig óránként, majd félóránként kelt, eljátszva a nagyhalált, hogy ő mennyire éhes, majd 30-40 ml után unottan nyomta ki nyelvével a cumit, hogy már elég is volt. Anyu rögtön fel is állította a diagnózist, hogy ez a gyerek bizony veleszületett csibészséggel rendelkezik...

Az életösztön viszont rendesen meg van benne, mert éjjelente mellettem úgy tud a cicimhez kúszni, addig nyomakszik, amíg el nem éri és önkiszolgálóként amennyit kortyol belőle, amennyit és amikor akar. Gondolom így szokott hozzá a 30-40 ml-es adagokhoz is, majd alszik vissza, mint aki jól végezte a dolgát. Kérdezem én, így hogy fogja átaludni az éjszakát... Persze sejtem a választ, hogy így sehogy. Mindig halogatom a kiságyba szoktatást, mint egy rendes megtérni kívánt alkoholista, hogy majd holnap összeszedem magam és rendet teszek, de az éjszakák rendre ugyanazon a forgatókönyv szerint alakulnak.

Pár hete kaptam kölcsön egy könyvet a babák nyugalmas éjszakáikról, ami szinte kötelezően írja elő, hogy aludjunk a gyerekkel fél éves koráig, mert lelkileg mennyire jó, hogy érzi az anyja közelségét, hát ezzel nyugtatgatom magam, hogy a baba lelki üdvéért mindent megteszek, de már csak 1 hónapom van a fél éves korig, addig adtam magamnak haladékot, hogy Teklát visszaszoktassam az ágyába. Majd leírom, hogy sikerült...

Tekla irattartója

Tekla alig született meg, de már több igazolvánnyal is rendelkezik: TAJ, lakcímkártya és adókártya. Az utóbbit nem is igazán értem, mivel a gyerekfoglalkoztatást tiltják, ezért egy darabig nem lesz rá szükség, legalább 14 évig, de elnézve a mostani tendenciát, szerintem 25-ig, persze lehet hogy a jövőben mindenki munkaalkoholista lesz..., az Apja most libapásztornak szánja, mert szerinte már most túlszaporodtak a semmiresejó diplomások...

Egy szó mint száz, csináltam neki egy tartót, amibe minden irata belefér. A tartó filcből készült és persze a belseje sokkal díszesebb, mint a külleme, én szeretem a kidolgozott részleteket és a pillangó sem maradhatott le róla.

A végeredmény kicsit csálé lett, de a tökéletlenségen látszik, hogy kézimunka! :)

 

Tekla az éterben

Tekla még meg sem született, de máris főcímet kapott egy blogban és egy beígért ajándékkal is kedveskedett neki Éva.
http://harompirosalma.blogspot.com/2010/08/tekla-varunk.html

Bár még nem viselte a nyakláncot, de azért én feltettem a falra, mert nagyon szép és várja Teklát, ha nagyobb lesz.

Spártai nevelés

Az Apja már pár napja mondja nekem, hogy Tekla a hasáról a hátára is átfordul, de nem hittem neki, mert nálam ilyet még nem produkált. Tegnap este mondtam, hogy most már én is látni akarom. A teendőm annyi volt, hogy ne nyúljak a gyerekhez és meg fog fordulni. Mikor magában szépen eljátszott hason, akkor nem is akartam megzavarni, majd elfáradt a karja és elkezdett nyöszörögni, majd jobban nyöszörögni, végül sírni, majd bömbölni... Nagyon meg kellett erőltetni magam, hogy ne vegyem fel, mert a gyereknevelési könyvem azt írja, hogy ha sír a gyerek, akkor vegyük fel, mert ő így közöl velünk valamit. Tekla pedig egyre nyilvánvalóbban közölte, hogy fáradt és vegyem fel, de nem tettem és mikor már majdnem én is sírtam volna vele, akkor egy elegáns mozdulattal hátra fordult. Persze még sírt, mert meg volt sértve, hogy semmibe vettem a kérését. De a produkció sikeresen zárult. 

Nektek is megmutatom a végső mozzanatot:

Tekla alszik

Ma délelőtt Tekla olyan édesen elaludt etetés közben, hogy le kellett, hogy fotózzam. A csendélet még mindig áll. Bele kellett törődnöm nálunk soha nem lesz Lakáskultúra hangulat és még Tekla  szét sem pakol...

Újévi fogadalom

Minden évben nekem sikerül kitalálnom valami olyan újévi fogadalmat, ami eléggé feladja nekem a leckét. Idén nem lehetetlent találtam ki, de azért nem is egyszerűen megoldható dolgot. 

A lényeg, hogy kb 5 évvel ezelőtt vettem ezt a hímzésmintát és 3 éve elkezdtem, de nagyon az elején abbahagytam és most elhatároztam, hogy befejezem. Már nagy hévvel el is kezdtem megvalósítani, és sokat is haladtam vele, de amint látszik jócskán van még vele munka, jó lesz, ha év végére befejezem....

Tekla most épp az Apjától zeneleckét vesz: vagyis üvölt a Kalálka a hifiből, a gyerek is, az Apja meg egy rizzsel töltött befőttes üveget rázogat neki és énekelget... Kár, hogy erről nem készíthetek videó felvételt, pedig nagyon vicces látvány. 

Kreatív szombat

Az első munkám, amit itt is bemutatok a ceruzatartóm. Egy sima fa tartó, amire egyszer csak ránéztem és azt gondoltam, hogy kezdenem kell vele valamit, hogy egy kicsit egyedi legyen és mert az akril festéket ki akartam próbálni fán, ezért esett erre a választásom. Több vázlatot is készítettem és végül a pöttyös lett a nyerő. Mostanában az örök kedvenc csíkos dolgaim mellé kezdenek feljönni a pöttyök. Csak mert szépek.  

Tekláról is megmutatok egy képet, aki divatosan a tavaszra várva mosolyog...