2011. november 1., kedd

Máris elrontottuk

Lakásunkban nincs TV, ami szerintem teljesen rendben van, mert legalább nincs alapzaj, amit egy bekapcsolt, de nem nézett készülék ad. Ha filmeket akarunk nézni, akkor azt a laptopon is tudjuk és nem kell a reklámokra fecsérelni az időnket, én pedig angolul tudok mindent nézni, hogy végre elsajátítsak egy idegen nyelvet.
Tekla miatt is örültem neki, mert így nem szokik rá a tv-re, amire a gyerekek sokkal inkább fogékonyak. Hát tévedtem. Minden pár ártatlan perc youtube nézéssel kezdődött: az Apjával Beatles klippet néztek, amit követett pár magyar népmese, majd Bogyó és Babóca és itt már nem volt megállás. Most már követeli hogy me, me, me, azaz mese és az örökmozgó Kislányom 10 percet ül a monitor előtt, majd elkezdt felmászni az asztalra. De az a 10 perc elmélyült figyelemmel telik. Néha mondja, hogy bo, bo, azaz Bogyó és Babóca.
A látvány pedig ez:

1 megjegyzés:

  1. TV nálunk sincs. A Youtube-on mi a Csiribirivel kezdtük, aztán jött sorban az Ákombákom, Helikoffer, Sehallselát, Süsü, Vuk (egyelőre még csak a dalok), meg a Bogyóék.
    Most ott tartunk, hogy diktálja sorban, hogy mit akar nézni.
    A poén, hogy egy hónapja kapott diavetítőt, és a Vuk-ot hozzá. elkezdtük nézni, mesélni, és ő közbeszólt, hogy "akkor most legyen a Süsü, meg a Helikoffer!" Mintha a youtube lenne a falra vetítve :)

    VálaszTörlés