Ez az, tánc után mozdulni is alig van erőm, de lelkileg mindig szárnyalok, olyan boldognak érzem magam. Nagyon kellett ez a 4 nap, úgy felszabadultam. Sajnos a péntek-szombat kimarad, mert vízen lesz kis családunk, jövő hét eleje (talán közepe is) pedig Horány.
Addig pedig videóztam, mert Tekla a hőségre való tekintettel rákapott a sonkára, amit maga adogat be a szájába, én pedig fecnizem, mikor elfogynak a kis darabok, akkor mutat a sonkás papírra, hogy bizony ő még enne belőle. Szoktam kenyeret is mellé tenni, de azt mint egy kiskutyus kiválogatja és ha nem elég éhes, akkor ledobálja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése