Ismét itt a fővárosban, mondhatni visszatértünk a megszokott kerékvágásba, de mégsem igaz ez, mert Teklával kicsit besűrűsödött az élet. Már nem akar egyedül eljátszogatni, hanem igényli a társaságot, minden veszélyes dolgot megtalál, mert az az érdekes, ami nem szabad és már nem akar annyit aludni, fogalmam sincs miért, de éjjel kel 4-5-ször rendületlenül. Szóval most már én is fáradok, eddig nem találtam megerőltetőnek a gyereknevelést, de most már a határán vagyok és egyre több kávéra van szükségem, amitől pedig inkább Tekla lesz éberebb!
Csináltam egy videót, amiben dokumentálom, mivel is játszik el Tekla sokáig. Mellékinformációnak megadom, hogy a kezemben van, mind a 8 kilójával és az ágya feletti kis filcpillangókat gyepálja. Anyu a legutóbbi látogatásakor meg is jegyezte, hogy kicsit csálék már, hát ezért. De ma először megtalálta, hogy rugalmas damil köti össze a részeket és hasonlóan működik, mint a melltartóm pántja, amiket eddig is húzogatott és élvezte, hogy visszapattan rám...