Hogy is van az, hogy a vonat minket nem repített el Velencébe?
Pedig csütörtökön minden a tervezett szerint indult:
1. Tekla már aludt is az állomáson
2. Az Apja pedig szalutált a vonatnak
A következő kép pedig már Gyékényesen készült a szükségváróba, ahol az éjszakát töltöttük, miután
leszállítottak bennünket a vonatról, mert Teklának nem volt se útlevele se személyigazolványa...
Tekla persze semmit sem érzékelt abból, hogy módosult az úticélunk. Ő nagyon boldogan széttépett egy papírzsekendőt, majd fél órán keresztül nagy kacagások közepette mászkált 4 összetolt asztalon, majd elaludt a zsákjában.
Másnap a hihetetlen groteszk éjszaka után belevetettük magunkat a bürokrácia világába és megpróbáltunk papírokat szerezni Teklának, de semmi esélyünk sem volt, így mi itthon ragadtunk, és leutaztunk Kecskemétre, meglepve ezzel Dédit és a barátaim.
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése