Levél Kecskemétről

Ezen a héten Kecskeméten nyaralunk, ezért kissé ritkultak a bejegyzések, képek és a kreatív dolgok...

Van egy dolog, amiről eléggé nehéz beszélnem, főleg leírva válik kritikussá a dolog, de a helyzet az, hogy Tekla már egy ideje velem alszik, az első ébredéstől a reggeli végleges felkelésig. Kifogásokat mindig tudtam találni, miért engedem meg neki, de az igazság az, hogy ez a legkényelmesebb megoldás. Éjjel álmomból felriadva szinte zombiként tettem vettem és mindig is féltem, hogy elejtem a gyereket, miközben félig vagyok magamnál, vagyis inkább úgy 20%-os töltöttségi szinten...  Persze voltak napok, mikor bekeményítettem és a gyereket minden szoptatás után betettem az ágyba, majd ébredésenként 10-szer keltem visszatenni a cumit a szájába és a szlogen mindig ugyanaz volt: "Anyu nagyon de nagyon fáradt, Tekla te meg aludj vissza nagyon de nagyon gyorsan!!!" A gyerek éjjel engedelmesen fél óra küszködés után elaludt, de a bosszú sosem maradt el. Kezdődött 5-kor egy röpke kakival, ami tisztába tételét teljes ruha csere követte és utána persze már nem akart visszaaludni, hanem engem foglalkoztatott 8-ig, mikor kelt az Apja, akkor ő elálmosodott és aludt 2 órát, amikor nekem már fel kellett kelnem, hisz indult a nap. Ellenben mellettem fél 8-ig szépen békése alszik, majd rugdosva ébreszt... Régebben mindig furcsállva hallgattam a hasonló vallomásokat, miközben magamban azt gondoltam, hogy igenis vissza kell szoktatni az ágyba, mese nincs, csak lusta az anyuka. Most már kicsit másként állok ezekhez a dolgokhoz és nem ítélkezem annyira elhamarkodottan olyan szituációról, amit még nem tapasztaltam.

Anyu is megpróbálkozott Tekla visszaszoktatásával. Nagyszerű alkalom nyílt erre szombaton, mikor én bulizni mentem, ő pedig türelmetlenül várta, hogy végre kettesben legyen az unokájával... A hatás nem maradt el, Tekla 10 órától 1-ig óránként, majd félóránként kelt, eljátszva a nagyhalált, hogy ő mennyire éhes, majd 30-40 ml után unottan nyomta ki nyelvével a cumit, hogy már elég is volt. Anyu rögtön fel is állította a diagnózist, hogy ez a gyerek bizony veleszületett csibészséggel rendelkezik...

Az életösztön viszont rendesen meg van benne, mert éjjelente mellettem úgy tud a cicimhez kúszni, addig nyomakszik, amíg el nem éri és önkiszolgálóként amennyit kortyol belőle, amennyit és amikor akar. Gondolom így szokott hozzá a 30-40 ml-es adagokhoz is, majd alszik vissza, mint aki jól végezte a dolgát. Kérdezem én, így hogy fogja átaludni az éjszakát... Persze sejtem a választ, hogy így sehogy. Mindig halogatom a kiságyba szoktatást, mint egy rendes megtérni kívánt alkoholista, hogy majd holnap összeszedem magam és rendet teszek, de az éjszakák rendre ugyanazon a forgatókönyv szerint alakulnak.

Pár hete kaptam kölcsön egy könyvet a babák nyugalmas éjszakáikról, ami szinte kötelezően írja elő, hogy aludjunk a gyerekkel fél éves koráig, mert lelkileg mennyire jó, hogy érzi az anyja közelségét, hát ezzel nyugtatgatom magam, hogy a baba lelki üdvéért mindent megteszek, de már csak 1 hónapom van a fél éves korig, addig adtam magamnak haladékot, hogy Teklát visszaszoktassam az ágyába. Majd leírom, hogy sikerült...

Tekla irattartója

Tekla alig született meg, de már több igazolvánnyal is rendelkezik: TAJ, lakcímkártya és adókártya. Az utóbbit nem is igazán értem, mivel a gyerekfoglalkoztatást tiltják, ezért egy darabig nem lesz rá szükség, legalább 14 évig, de elnézve a mostani tendenciát, szerintem 25-ig, persze lehet hogy a jövőben mindenki munkaalkoholista lesz..., az Apja most libapásztornak szánja, mert szerinte már most túlszaporodtak a semmiresejó diplomások...

Egy szó mint száz, csináltam neki egy tartót, amibe minden irata belefér. A tartó filcből készült és persze a belseje sokkal díszesebb, mint a külleme, én szeretem a kidolgozott részleteket és a pillangó sem maradhatott le róla.

A végeredmény kicsit csálé lett, de a tökéletlenségen látszik, hogy kézimunka! :)

 

Tekla az éterben

Tekla még meg sem született, de máris főcímet kapott egy blogban és egy beígért ajándékkal is kedveskedett neki Éva.
http://harompirosalma.blogspot.com/2010/08/tekla-varunk.html

Bár még nem viselte a nyakláncot, de azért én feltettem a falra, mert nagyon szép és várja Teklát, ha nagyobb lesz.

Spártai nevelés

Az Apja már pár napja mondja nekem, hogy Tekla a hasáról a hátára is átfordul, de nem hittem neki, mert nálam ilyet még nem produkált. Tegnap este mondtam, hogy most már én is látni akarom. A teendőm annyi volt, hogy ne nyúljak a gyerekhez és meg fog fordulni. Mikor magában szépen eljátszott hason, akkor nem is akartam megzavarni, majd elfáradt a karja és elkezdett nyöszörögni, majd jobban nyöszörögni, végül sírni, majd bömbölni... Nagyon meg kellett erőltetni magam, hogy ne vegyem fel, mert a gyereknevelési könyvem azt írja, hogy ha sír a gyerek, akkor vegyük fel, mert ő így közöl velünk valamit. Tekla pedig egyre nyilvánvalóbban közölte, hogy fáradt és vegyem fel, de nem tettem és mikor már majdnem én is sírtam volna vele, akkor egy elegáns mozdulattal hátra fordult. Persze még sírt, mert meg volt sértve, hogy semmibe vettem a kérését. De a produkció sikeresen zárult. 

Nektek is megmutatom a végső mozzanatot:

Tekla alszik

Ma délelőtt Tekla olyan édesen elaludt etetés közben, hogy le kellett, hogy fotózzam. A csendélet még mindig áll. Bele kellett törődnöm nálunk soha nem lesz Lakáskultúra hangulat és még Tekla  szét sem pakol...

Újévi fogadalom

Minden évben nekem sikerül kitalálnom valami olyan újévi fogadalmat, ami eléggé feladja nekem a leckét. Idén nem lehetetlent találtam ki, de azért nem is egyszerűen megoldható dolgot. 

A lényeg, hogy kb 5 évvel ezelőtt vettem ezt a hímzésmintát és 3 éve elkezdtem, de nagyon az elején abbahagytam és most elhatároztam, hogy befejezem. Már nagy hévvel el is kezdtem megvalósítani, és sokat is haladtam vele, de amint látszik jócskán van még vele munka, jó lesz, ha év végére befejezem....

Tekla most épp az Apjától zeneleckét vesz: vagyis üvölt a Kalálka a hifiből, a gyerek is, az Apja meg egy rizzsel töltött befőttes üveget rázogat neki és énekelget... Kár, hogy erről nem készíthetek videó felvételt, pedig nagyon vicces látvány. 

Kreatív szombat

Az első munkám, amit itt is bemutatok a ceruzatartóm. Egy sima fa tartó, amire egyszer csak ránéztem és azt gondoltam, hogy kezdenem kell vele valamit, hogy egy kicsit egyedi legyen és mert az akril festéket ki akartam próbálni fán, ezért esett erre a választásom. Több vázlatot is készítettem és végül a pöttyös lett a nyerő. Mostanában az örök kedvenc csíkos dolgaim mellé kezdenek feljönni a pöttyök. Csak mert szépek.  

Tekláról is megmutatok egy képet, aki divatosan a tavaszra várva mosolyog...

Dr Csernus: Felnőtt húsleves

Mostanában kevesebbszer kerül könyv a kezembe, gondolhatjátok ki miatt. De most mégis kiolvastam egyet: Dr Csernus Felnőtt húslevesét.

Sajnos azt kell, hogy leírjam róla, hogy elég hígra sikeredett... Pedig engem izgatott ez a férfi, mindig azt vártam tőle, hogy megmondjon valami újat, valami meglepőt, de ez most sem sikerült. Az édes élet Itália után ő is a gondolatokat, beszélgetéseket vegyíti receptekkel, de a random receptek mellett csak vájkál szegény barátai életében, akikről nem sokat tudunk meg, csak a magánéleti mocskukat. Magáról csak egy szánalmas elhagyásos sztorit mesél. Nem ezt vártam, pedig az elején izgalmasnak indult, de aztán elfogyott a szusz. 

Legközelebb inkább valami irodalmibbat olvasok....

H&M-es sapkák

Kedden a városban járva beugrottam a H&M-be szétnézni és rögtön vettem 3 db sapkát, mert mindegyik darabja 250 Ft volt. Otthon persze rájöttem, hogy Teklának nem kell ennyi sapka, így egyet odaajándékoztam a sétáltatós barátnőm kislányának. De a másik kettőt megtartottuk és így áll Teklának:

1. Kismaci

2. Komolyabb tavaszi sapka

Tekla fürdik a Youtube-on 01.17

Feltettem Tekláról egy videót. Fürdés közben kaptam le, mikor a nagykádban egyedül pancsolt.

http://www.youtube.com/watch?v=DEPTiylZdrM a link vagy Tekla a kádban névvel keresendő.
Csak 1 perc, de közben minden hangot megmutat a repertoárjából.

Tekla majd 5 hónapos 01.15

Sziasztok 2011-ben!

Állítólag a kismamákkal csak a szarásról és a szoptatásról lehet beszélgetni, persze ez nem igaz, mégis most fel kell hoznom az előbbi témát. Tekla átlagos napi kakimennyisége 3-4, a szomszéd kislányé, aki annyi idős mint Tekla heti 1. Kis fejszámolás után Tekla napi 3-mal számolva heti 21 ürítése a másik 1 ellenében, havi szinten a 84 a 4-gyel szemben. Micsoda pelenkapazarlás, amihez hozzájön még az is, hogy átlagban minden második alkalommal teljes ruhacserét hajtok végre, mert csak kifolyik a legmenőbb micimackós pelusból is. Ha meg nem összeszarta, akkor szétpisilte magát vagy lehányta. A gyereket 3-szor csak a legszolidabb nap öltöztetem át, és még el sem kezdtük a hozzátáplálást. A popsija viszont hála a kaki utáni alvázmosásnak gyönyörű, szívesen elcserélném vele az arcbőrömet, olyan jó állapotban van.

Ma olvastam, hogy a gyereket úgy kell nevelni mint a kutyát, mert a fegyelemtől lesznek boldogok... jók ezek a modern tanok... Mondjuk máshol pedig azt írják a férjet kell így nevelni, egy másik cikk pedig arról sajnálkozik, hogy eltűntek az igazi férfiak, de lehet hogy még itt vannak csak át lettek nevelve kutyává... Mindegy én egyikben  sem hiszek.

Tekláról szentestén lekerült a terpeszbetét, amit 10 kemény héten át széttartotta egymástól a lábait, ezért nem fordult semerre a gyerek, mert kényelmetlen volt máshogy lenni, mint háton. Majd 2 napra rá oldalra fordult és újabb két nap után már hasra tette magát, majd újabb két nap után az Anyja, vagyis én észrevettem, hogy az egyik lába rövidebb, mint a másik. A gyerekorvostól kisajtoltam újabb beutalót az ortopédiára, hogy a csípődoktornéni megnézze még egyszer a gyereket. Aki mondott valami teóriát, hogy miért van így, állítólag kinövi mikor mozogni kezd, mert a csípője már rendben van és megmutatták hogy kell állítani, hogy egyformának látszanak a lábai, így megnyugodtam és a terpeszbetétet már végleg eldugtam, hogy majd kölcsönadhassam nektek, ha szükség lesz rá. :)

Mostanában annyira megindult Tekla fejlődése, már ezerrel kommunikál, hadonászik, használja a hangját. Van például egy kisoroszlános sikoltozása is, tündéri. Már mindenhova fordulgat, nézelődik, szereti ha mesélek neki, mikor kinézünk az utcára és a járókelőkről rögtönözök neki mini 5 perceseket. Ezzel egyidőben az elalvási periódusa jelentősen megnyúlt és fél órán át is szenvedek vele, míg elalszik, mert én nem szeretem sírni hagyni a gyereket, így kiveszem, megnyugtatom és visszateszem.

Most hogy felszabadultam a tanulás alól blogokat olvasok kismamákról, akik 3 gyerek mellett olyan kézműves dolgokat készítenek, hogy besz@rás, ettől nekem is rajzolni, festeni és kézimunkázni támadt kedvem, a tornát még mindig hanyagolom, különféle kifogásokat találva: pl: nem lesz olyan finom az anyatej, mert a mozgás miatt felszabadult méreganyagok ott landolnak. De még 1,5 hónap és ez már nem fog élni, mert akkor már a hozzátáplálás kezdődik és engedélyezett a torna. Így a nyárra fürdőruhaképessé kell gyúrnom magam, mintha bárkit is érdekelne milyen feszes a hasam a Duna parton Horányban...

Már mobilabb vagyok, így egy héten egy estét engedélyezek magamnak, hogy benézzek a "városba", Káposztásmegyer most olyan kisvárosnak tűnik, mint mondjuk Szabadszállás, ami már régóta város, de mindenki tudja, hogy egy nagy falu. 

A képek:

1. csendélet: a családi idill: helyszín az ágyunk, ahol szétdobálva hever az ágynemű, mindenhol nyáltócsák, a gyereket az Apja levetkőztette bodyig, a kicsi bóbiskol, az Apja trikóban, jégerben szilifonozgat neki. Anya közben kerekít magának pár szabad percet.

2. karperec: Tekla szépen gyarapodik, olyan husi kis kezei vannak és az Apja szerint hátulról Gorbacsovnak néz ki a nyaki hurkái miatt. Ma megtudtam a védőnőtől, hogy a kéz kis párnáit karperecnek nevezik, erről is csináltam egy fotót, hogy el lássátok nem túlzok.

3. most így néz ki Tekla, még mindig semmi külső hasonlóság nincs közöttünk...

Tekla majd 4 hónapos 12.17

Hála az égnek levizsgáztam, nem volt egyszerű a bébi mellett, de Tekla nagyon jól vette az akadályt. Persze magában nem tudom mit gondol, hogy az anyja szoptatás közben is tételeket olvasgatott, mikor ő szemezni akart velem. Most már csak a szakmai gyakorlat van hátra, ami 2 év, de valószínűleg 4 órában fogom csinálni, így 4 lesz +1 év munkahelyi gyakorlat és egy 40 oldalas munkaprogram megvédése. Hát nem adják könnyen a könyvvizsgálóságot.

Mindig is tudtam, hogy létezik egy úgynevezett búvárreflex, mikor a baba arca vízzel érintkezik vagy bemerítkezik, akkor becsukja szemét száját és nem vesz levegőt, de azt nem tudtam, hogy ez akkor is megvan, ha ráfújsz a bébire. Most már arra is rájöttem, hogy használhatom ki, ugyanis bármennyire ordít, ráfújok az arcára és azt a pár pillanatnyi hatásszünetet kihasználva a szájába tömöm a cumit és mire feleszmél akkor már elkezdte rágni a cumit és meg van oldva a nyűglődés pár (másod)percre. Nagyon édes, mikor ráfújok, mint egy kis automata. Próbáljátok ki majd egy a közeletekben lévő bébin.

Egy ifjú anyuka életében első a gyerek, második a párja és a harmadik dobogó fokát egy új ismerős kaparintja meg, méghozzá a sétáltatósbarátnő. Nagyon fontos tisztség és feltétlenül szükséges, ha az ember nem akar arra a szintre eljutni, mint a Számkivetettben Tom Hanks, hogy társ híján egy labdához beszélget. Nekem eddig nem volt ilyen és hát a társaságomat az 50 felettiek alkották: Anya, Após, Anyós és Nagyim. Elhihetitek mennyire ki voltam éhezve valami korombeli társaságra és persze a sétálás sem olyan izgi a már unalomig ismert lakótelepen. De szerencsére találkoztam Vele, Zitával, vagyis ő csípett fel engem, mikor megszólított, hogy egy lépcsőházban lakunk és van-e kedvem vele járni a megszokott sétán. Én szívemhez kapva vadul igent mondtam és azóta mi egy "pár" vagyunk. Nem is jöhetett volna jobbkor, mert a tél beköszöntével a maradék kedvem is elment a sétáltatástól. Tőle legalább meg lehet ezt azt tudni, mert a 33 évével már 3 gyereknyi tapasztalat áll mögötte.

Mikor a kecsói barátnőimnek megszülettek az első gyerekeik, csodálatos volt látni, mennyire szépek és édesek, de a látogatás után azt gyorsan leszögeztem magamban, hogy klassz klassz ez az anyaság, de 24 ÓRÁBAN???, mikor nekem a fél óra untig elég volt gügyögni velük. Most viszont, mikor én kerültem ugyanebbe a helyzetbe, akkor teljesen jól elvagyok egész nap, hogy babázgatok, táncikálok, tornáztatom a babát és legnagyobb döbbenetemre énekelgetek (én akinek borzasztó hangja van. Már a gimis énekórákon is a tátikát adtam elő...). Tekla mindent élvez, ami hanghatással és érintéssel jár és minden dalocskámat kedves

mosollyal értékel és újabbakra ösztönöz. Már több slágert gyártottam neki, mint a TNT... :)

Mondjuk ehhez az is hozzátartozik, hogy még mindig hormonális hatások alatt állok, agyilag a gombák és a delfinek között helyezem el magam, inkább az előbbiekhez közelítve, ezért kell tanulnom, hogy ne boruljon

meg nagyon a balance. Már ki is fundáltam, hogy tavasztól adótanácsadóira kezdek járni... 

A képek:

1. Tekla és egy tételpapír - ebből is látszik, hogy fő rezidenciánk az ágy.

2. Tekla és ajándék harangvirág sapkája. Meghülyült szülőként gondoltam hogy csinálok róla egy művészi fotót, amit ő azzal jutalmazott, hogy egy óriási pisit nyomott az ágyra, olyan igazi sárgát... Mondjuk itt már árulkodó lehetett volna az arckifejezése, hogy készül valamire.

3. Tekla és Mikulás (aki az Apja volt) persze még most nem értékelte, de majd jövőre.

Tekla a Youtube-on 11.23

Feltöltöttem egy videót Tekláról, amin már hallani a hangját, ha van kedvetek nézzétek meg!

http://www.youtube.com/watch?v=fE16mJUoox8

Tekla 2,5 hónapos 11.14

Újabb fejezetek az életünkből:

Furcsa még csak 2,5 hónap telt el a szülés óta, de minden olyan távolinak tűnik. Főleg a terhesség, amit olyan szép állapotnak tartottam, most pedig úgy örülök, hogy vége...

Rájöttem voltak túldimenzionált dolgok a terhesség alatt, amik tilosak voltak, de mégis annyira csábítónak tűntek, pl a kádban fürdés, ami a gyerekágy alatt is tiltólistán szerepelt. Már alig vártam az első adandó alkalmat, hogy egy óriási habos fürdőbe vessem magam, Hát nem volt akkora élmény, mint ahogy reméltem. A tusolás sokkal jobb. Mondjuk az utóbbi időben teljesen víztakarékos lettem, mert a tusolás élménypercei addig tartanak, amíg Tekla sírni nem kezd az ágyába, kb 2 percig, amit nyitott fürdőszobaajtón keresztül kell hallgatnom, ettől a pillanattól az élménypercek helyét átveszi a súrolás, mikor mindent hipertempóban kell csinálnom és persze csak a legszükségesebbek kerülnek tisztításra...

Most már a szülés utáni idők is elmúltak. Fel sem tűnt nekem, hogy mennyire a hormonok hatása alatt éltem, csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire szép a gyerekem. A kórházban ez persze jó beszédtéma, mert minden kismama egyetért ezzel, csak mindenki a sajátjára gondol. Fura így leírni, de a rózsaszín köd leereszkedik, mint egy szerelemben és te ebben lubickolsz. Semmi/senki más nem kell a boldogsághoz.

Ma a séta közben eszembe jutott, hogy a gyerekágyban a kórház és 2 hét szobafogság után mekkora élmény volt egyedül lemenni az abc-be és venni olyan élelmiszert magamnak, amit én választok ki. Rájöttem, hogy milyen egyszerű dolgok teszik boldoggá a hétköznapokat, amiket amúgy természetesnek veszünk. Azt is ma hallottam, hogy egy haldokló nőnek az volt az utolsó legnagyobb vágya, hogy leülve egy asztalhoz megigyon egy pohár vizet. Igaza volt Schaffer Erzsébetnek, mikor a heti glosszái elé állandó idézetnek a következőt választotta: "Meg kell tanulnunk vágyni az után, ami már a miénk."

Tekla öltözékének új állandó kiegészítője a terpeszbetét. Zsuzsinak üzenem, hogy ez nem felnőtt nőcis életének a szebbé tételére szolgál, hanem a csipőjét hivatott helyrehozni, mert a bal kicsit kötött. Ilyen volt nekem is, de engem csak masszírozott Anyum, ezért a táncon mindig hátrányban vagyok, mert nem vagyok annyira hajlékony. Mindig írígykedve gondoltam a laza táncostársaimra, akik bébi korukban terpeszpelusba kényszerültek, hát lányomnak úgy tűnik a balettkarrier még nyitva áll.

Mostanában a pólóim nem azért landolnak a szennyesben, mert az utca pora bekoszolta vagy teleizzadtam volna őket, hanem Tekla lenyálazza, leböfögi, lehányja őket és bizony ennek estére komoly szaga lesz. A megsavanyodott anyatej szaga már mindenbe beleivódott a környezetembe...

Eddig úgy hittem, hogy a leggusztustalanabb és egyben legszívbemarkolóbb látvány a saját ürülékükben és hányásukban vegetáló hajléktalanok látványa, de most már tudom, hogy a saját gyerekeden végzett orrszívó porszívóval történő szép nevén orrváladék eltávolító hadművelet. Mikor az a nyúlós cucc liftezik a műanyagtömlőben - amit ezek után fél órán keresztül próbálsz különféle vízsugárral kicsalogatni - miközben a gyerek úgy üvölt a karjaidban, hogy legszívesebben hangosan elbőgnéd magad és mindezt naponta többször, hogy ne legyen arcüreggyulladása, mert persze ő még nem tud orrot fújni és mert elkapta a megfázásom.

Egy kisbabával az ember máshogy beszél, mint egy felnőttel. Én próbálok nem gügyögni, hanem értelmesen beszélni hozzá, de a hangom önkéntelenül megváltozott. Nagyon kedvesen beszélek és a mondanivalómat úgy hangsúlyozom, mint egy vérbeli mesemondó, csak a váltással gyűlt meg a bajom, mikor minap a Sparban is ebben a szellemben kértem a felvágottat... A hentesfiú kicsit morcin nézett rám, olyan nem vagyok én gyerek, Asszonyom nézéssel.

A család

Tekla szépség

Tekla 7 hetes 10.14

Jelentem Tekla egyre hízik és egyre többet van fent, ami szuper, mert többet lehetünk együtt, de egyre nehezebb rendesen lekötni a figyelmét. Vagyis megtalálni az arany középutat a se túl kevés, se túl sok között. Mindkét végletet sírással díjazza...

Aki már látta az tudja milyen, aki még nem annak sem mondom el többször, hogy mennyire gyönyörű és ennyire elfogult vagyok vele szemben. Most már mosolyog és megismer szinte minden pillanatban és ha többen nézzük egyszerre, akkor is tudom, hogy keres a szemével, hol vagyok. Jó ilyen privilégizált helyzetben lenni, úgy sem tart

örökké...

Írok magamról is, vagyis az alakomról. Már egész jó, kivéve a hasamat,de ahhoz képest mekkora nagy volt, teljesen elégedett vagyok vele,most úgy 3 hónapos terhesnek nézek ki, oké oké Rubint Réka szemszögéből 6-7 hónaposnak, de őt már kismamaként sem tartottam ilyen téren mérvadónak. Mások véleménye e téren is megoszlik, a nők szerint egész jó, viszont a férfiak..., akik a terhes nőkkel teljes tisztelettel bánnak, annál galádabbak a gyerekágyasokkal. Szinte minden férfiismerősöm megjegyezte, hogy azért ne hagyjam el magam (kivéve a barátom, egy jó pont neki). A legjobb Maros papa volt, aki miután a gyerekkel kiléptünk a kórház kapuján nem tudom milyen megfontolásból elmondta, hogy most hallotta: az a legjobb fogyókúra: minden étkezés előtt 2 pohár víz. Nem akartam kiábrándítani, hogy terhesen a végén napi 3-4 litert is megittam és lufiként néztem ki. Mikor mondom nekik, hogy gyermekágy alatt szigorúan tilos tornázni, a fogyókúrától meg elapadhat a tejem csak néznek rám, hogy ezt nem is tudták.

De szerencsére eltelt az első 6 hét, és mostantól tornázhatok, csak nincs kedvem...

Küldök pár képet, az első a fürdős az egyik kedvencem, mondjuk pár hete lett lekapva. Az Apja mindig kísérletezik a gyerekkel, néha az összes hajszálam feláll egy-egy újdonságától. Ez egy vödör, amibe a gyereket fürdette, még jó, hogy már kinőtte. Az egyik fürdetéskor kikiállt hogy nézzem meg, mit csinál a lányunk. Bemegyek és ott ül a vödör vízben. Mire felteszem a költői kérdést, ugye nem hagytad egyedül, de válasz már nem érkezett, mert Tekla beleivott a vízbe és köhögött... Ettől függetlenül szeret fürdeni. Stramm kislány lesz, de ilyen felmenővel az is kell, hogy legyen. 

A másodikon én vagyok, hogy legyen egy közös kép is, mert ilyet eddig nem küldtem, főleg esztétikai okok miatt.

Mindenki hasonlítgatja a gyereket a felmenőkhöz. Tekla minden külső tulajdonságát már számtalan rokon megkapta. Most olvastam, hogy állítólag minden 10. gyereknek nem az apja a biológiai apja. Azért elég durva szám. Az Apja 99%-os esélyt ad arra, hogy Tekla az ő gyereke. Szerintem hízelgő, hogy 1%-ot ad a Szentléleknek is, mint szeplőtelen fogantatás. :)

Az utolsó kép pedig Tekla arcait mutatja, mikor igazán elemében van. 

Most megyek, mert megnézzük a Babies dokumentum filmet, ami 4 gyerek életét követi végig 1 éven keresztül 2 szegény sorsú és 2 gazdag csemete a világ 4 pontján és a konklúziója az hogy mindegy milyenek a körülmények a gyerekek bárhol boldogok tudnak lenni.

Első hetek Teklával 09.26

Gondoltam jelentkezem újra, mivel is teltek az első heteink a kórház óta. Ma 4. hetes a baba és kezdem megszokni a vele való életet. Ennek ellenére minden nap örömmel tölt el, hogy anyuka vagyok. Mikor benézek a kiságyba és meglátom Teklát, aki nyitott szájjal alszik, mint egy kis angyal, alig várom hogy felébredjen és a karomba vegyem. Persze mikor fent van és keservesen sír és nem tudjuk mi lehet a baja, akkor pedig azt kívánom, hogy nyugodjon meg és aludjon el. Hihetetlen hogy csak úgy belecsöppentem mindebbe, mikor a terhesség tartott nem tudtam biztosan mibe vágtam és most sem igazán tudom. De nagyon jó érzés anyának lenni.

Minden nap felfedezek valami újat. Korábban azt hittem baj van a fülemmel, mert rosszabbul hallok, mint mások, de ez mostanra megoldódott, mert az anyasággal olyan kifinomult lett a hallásom, mint egy delfinnek. Azt is meghallom, ha a baba szájából kiesett a cumi, pedig épp füllhallgatóval a fülemen filmet nézek.

Eddig azt hittem, hogy csak a filmekben szarja le a baba a szüleit, de a miénk pár napja meglepett egy ilyen jelenettel, sőt még egy pisiléssel is megfejelte a dolgokat, pedig a kislányok nem szoktak ilyen spontán pisilést rendezni, ez a fiúk privilégiuma, akik akkor érzik a szabadság varázsát, mikor lekerül róluk a pelus. Azóta annyira belejött ebbe a pisilésbe, hogy szinte lesben kell állnom egy kis törölközővel, mert bármikor elengedheti magát mikor nincs rajta pelenka. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen kis baba pillanatok alatt ennyi szart bele tud pumpálni a pelenkába. Mikor hajnali 4-kor félálomba kicserélem a pelenkát és mikor minden egyes idegesítő patentot begombolok a rugdalódzón és a bodyn, majd feladom rá a hálózsákját, akkor hallok egy semmi másra nem emlékeztető nagy pukkanást és tudom, hogy minden kezdődik elölről. Majd kibontva a gyereket még a nyaka is szaros és az ijedtségtől elkezd sírni... ilyenkor még egy óra míg megnyugszik és én is vissza tudok feküdni aludni.

Ettől függetlenül ne aggódjatok, van új sorozat, amire teljesen rákattantam: Felicity a neve és teljesen odavagyok érte. Sajna csak 4 évadot ért meg, már a 3.-at darálom, közben pedig tanulnom kellene. Ez a szórakozásom, amíg el nem jöttök meglátogatni. :)

Ja és a babánk megjárta a Dunát, mert persze az Apját nem lehetett lebeszélni erről a kalandról. Nem tudom mit látott az egészből, mert Lupa szigetét kerültük meg, és Tekla szeme végig csukva volt, csak egy quicky szopira ébredt fel Lupa szigetén, mikor Sanyi bácsinál kikötöttünk egy sörre, persze én csak 2 kortyot kaptam a nedüből...

Küldök 2 képet, az egyiken az Apjával a Dunán, a másikon kedvenc arckifejezésem Teklától, mikor O-t formál a szájával, az Apja szerint úgy néz ki, mint aki toját lopott... Rólam és a babáról még csak erősen cenzúrázott fotók készülnek, mert bár a műszak utáni wc-s néni kinézetem a múlté, most a középkori kalandfilmekből  megismert csaposnő fizimiskáját vettem fel, aki a 2 hatalmas cicéjéről ismerszik meg. 

Állítólag ez kicsit tartósabb...